Te hogyan léptél túl azon az érzésen, hogy nem vagy elég jó? Sikersztori érdekelne

Kamasz korában mindenki érzi ezt. Aztán felnő, és azzal megoldódik. Annak kapcsán, hogy észrevesz ilyeneket:

- sose buktam meg, míg mások igen

- nem voltam mindenből csak kettes-hármas, hanem sok négyesem meg ötösöm is volt

- akikről úgy gondoltam egy ideig, hogy ők az ászok, azokról is lépten-nyomon kiderül, hogy ebben is, esendőek, abban is

- akikről kiderül, hogy nem is olyan ászok, azok se mennek a Dunának, hanem élnek boldogan továbbra is

- megvan kezem-lában, míg mások mindenféle fogyatékossággal is boldogan jönnek-mennek a világban

- van családom, van hol laknom, van mit felvennem, van mit ennem, míg mások az utcán élnek évtizedek óta úgy, hogy a kutya se törődik velük

- stb.,

vagyis az élet nem tökéletes, de attól még nagyon is élhető, nagyon is jó, hogy vagyunk, nagyon sok jót ki lehet hozni belőle - akkor nosza, próbáljuk meg! És akkor újra felvételiznek, mégiscsak nekiállnak újra nyelvet tanulni, mégiscsak adnak esélyt maguknak újra a pártalálásra, mégiscsak megpályázzák azt az állást, stb. - és láss csodát: ha minden nem is, azért ez-az igenis összejön nekik.

Szerintem ez olyan ami soha nem múlik el annak, aki gyerek kora óta ilyen. Konkrétan ilyen a személyiséged. Én is így vagyok ezzel.

Annyi változik, hogy tudatosan egyre jobban rájön az ember, hogy ez csak érzés. Szóval ha olyan életszakaszban vagy, amikor jól mennek a dolgok, akkor szinte elmúlik legalábbis ezt hiszed, mert ha eljönne körül nézel és ahogy az első is mondja józan ésszel felül birálod, mielőtt még elhatalmasodna.

Amikor meg rosszul mennek a dolgok, mindig is az lesz az elsö, hogy saját magadban keresed a hibát és nem érzed elég jónak magad. Mert ilyen vagy.

Van aki meg képtelen beismerni, ha téved. Nekik sem jobb...