Elképzelhető, hogy Asperger-szindrómám van? Ha igen, érdemes lenne diagnosztizálni?

Szar ügy, hogy senki nem írt, de akkor válaszolok én.

Nálam is hasonló a helyzet, én fedeztem fel, hogy lehet velem ilyesmi, de azt írják és èn is ezt tapasztalom, hogy ki lehet nőni.

Illetve szerintem az ember fejlődőkèpes, nem szabad magad behatárolni.

Saját tapasztalatom az, hogy senkit nem érdekel mit nem tudsz, vagy miért nem tudsz, csakis a teljesítményed érdekli őket.

Mennyire vagy kedves, megnyerő, megbízható, stb.

Ezek mindd egyéni és fejleszthető preferenciàk.

És éppen ezekért nem érdemes diagnoszizáltatni, semmiféle előnyt nem jelentene hacsak magadfelé nem egy plussz kifogást.

Az orvosom azt mondta, nem kell túlgondolni, szinte mindenkinek vannak ilyen olyan kisebb nagyobb dolgai, ne foglalkozzak vele, senki sem teljesen szàzas ez belefér.

Mióta ezeket megértettem, èn is lazább vagyok, nem feszélyez, hogy kevesebb lennék vagy baj lenne velem és azóta rengeteget fejlődtem, sok korombelihez kèpest egèsz életrevaló lettem (korábban nem voltam).

Illetve a végére egy tanulsàgos sztori.

Középiskolàban az osztályfőnököm egy elég komoly ember volt, aki addigra rengeteg komolyabb tisztségben megfordult már, igazgató is volt stb.

Egyébkènt elég idős fazon, és ő mesélte egyszer a kifogásainkra, hogy neki pár éve derült ki, hogy majd minden tanulási problémával küzd amivel csak lehet, csak mikor ő fiatal volt erre még nem volt teszt/nem szűrték, ő meg soha nem is tudott róla, mégis elért mindent amit csak szeretett volna.

NE írjatok neki!

Törölteti a válaszokat és mocsokságokat ír privátban!

“Tapasztalatból tudom, hogy még a legjobb képességűek sem integrálhatók a munkaerőpiacba”

Céget vezetek, aránylag sikeresen, a legnagyobb bajom, hogy néhányan furának tartanak picit, de ennyi.

Ezt nem igaz az autizmust nem lehet sose ki nöni.

Sok mindent el lehet követni,hogy jobb legyen,de ki nöni nem lehet.

Nekem azt mondták sose fogok megtanulni írni olvasni végül sikert de csak 14 éves koromra és ma se a legjobb.

Komoly mozgás kordinácios problémáim voltak tesiből gyakorlatilag bugtácsoltam mert járni se tudtam normális e miatt akkor ,hogy sportoljak.

A sulis évek maga a megalásztatasok évei voltak.

Mostmár felnőtt vagyok mindent megtetem amit tudtam ,de nem sikeült olyan szintre fejlesztenem magam mint egy neurotipikus embernek.

Sajnos a munka végzés nehéz inkább azért mert kevés helyen türik meg a hozánk hasolokat.

Kivétel azt a keveset akik a zseni kategoriába tartoznak vagy kitünek valamiből még azoknak is nehéz ,de csak azoknak van eséjük.

Igazábol közép iskolajig rossz utána az egyetemen ha olyan szakra mész ahol sok a hasolo figura vagy autisztikus személy addig jó mert nincs bántás,de ha vége az iskolás éveknek az a legroszabb mert nincs olyan munka hely ahol eltürnek minket.

Több autista informatikus is mesélte ,hogy diplomával nagyon jó eredményekel nem veszik föl őket dolgozni.

Neharagudj ,hogy ilyet írok ,de egy tényleg diagnosztizált igazi autista sose lesz olyan szinten mint egy neurotipikus.

Munkahelyeken meg csak a zseni kategoriknak van eséje ezt én így láttom ,de lehet ,hogy csak nekem vannak rossz tapasztalataim.

Több autistával beszéltem és ha talán egy vagy kettőnek ha van munkahelye meg párkapcsolta a többinek nincs.

#9 válaszoló vagyok.

Ez csak az én vélemenyek masoknak lehet,hogy könyebb,de azt kizártnak tartom,hogs valaki ki nöje.

Max jól fejleszteték vagy ő magát ,de akkor se nöte ki csak probál alkalmazkodni az nem ugyan az😞