Milyen érzés pszichopatának lenni?
Rengeteg téves információ él a köztudatban, mert a pszichopatákat elsősorban sorozatgyilkosoknak hiszik. Valóban vannak olyan személyek, akik a rossz családi körülményeik miatt bűncselekményeket követnek el, de azokat szociopatáknak hívjuk.
Rengeteg angol kutatást és terápiás beszámolót olvastam ezzel kapcsolatban, és az tény, hogy a pszichopaták genetikailag így születtek, hiányzik az empátiáért felelő agyi aktivitás. A szociopatáknak megvan, de sajnos a környezet miatt antiszociális lesz a személyiségük.
A pszichopaták alapjáraton ugyanolyan emberek, mint mi, nem fognak meggyilkolni, csak egyszerűen képtelenek érezni. Leginkább orvosi karriert választanak, vagy cégvezetők, vállalatot vezetnek. Mivel hiányzik az érzés képessége, ezért elképesztően jó emberismerők, pont úgy manipulálnak, hogy soha nem gondolnád róluk, hogy pszichopaták, a legkedvesebb, legkorrektebb embereknek tűnnek, és ezzel élnek vissza.
Sajnos szűk családi környezetben észrevehető, hogy a pszichopata férj/feleség munkamániás, valamiért képtelenek megfelelő érzelmi reakcióval reagálni dolgokra. Előbb utóbb kiderül.
Külföldi fórumokon olvastam pszichopaták válaszait, teljesen normális életet élnek, kivéve, hogy nem éreznek semmit és nagyon fárasztó számukra ez a sok megjátszás.
Azért írtam ki a kérdést, mert érdekelne, hogy aki valóban pszichopata, vagy annak diagnosztizálták, az hogyan éli a mindennapjait? Milyen ezzel együtt élni? A családdal milyen viszonyban van?
Azért fejtettem ki, mert féltem, hogy válaszolgatni kezd a sok önjelölt pszichopata, akik a komplexusaik miatt különlegesnek érzik magukat, és számukra a gyilkosokat jelenti ez.
Köszi a válaszokat!
Ja és azt elfelejtettem hozzátenni, ha nem vagy képes terjedelmesebb kifejtésre, akkor egyszerűen ne válaszolj.
Valóban érdekel minden pszichopata ember veléménye, bár nem hiszem h gyakoriznának, de ha mégis.
Üdv!
Lehet kicsit későn írok már. Igazából pszichopata és pszichopata között is van különbség. Én bevállalom,(de csak itt anonimitásban ;) ) hogy sajnos vannak bennem hajlamok. Bár az is lehet, hogy az vagyok 100%-ban.
Mesterien tudok manipulálni és tudom mikor mit "kell éreznem" és mondanom. Van, hogy hullámokban "elkap a gépszíj" és olyankor még élvezem is, hogy másokat dróton lehet rángatni szinte gyermeki könnyedséggel. Bizony van mikor elfáradok és nincs kedvem senkihez és olyankor magamba burkolózom.
Szeretet, megbánás? Érdekes kérdés. Nemtudom, igazából ez egy olyan dolog, hogy "nem jön". Vagy legalábbis ritka. (Ezért is mondok hajlamot, mert néha meghazudtolom saját magam)
Apropó hazugság. Hát ha kell akkor mint a vízfolyás :D Igazából a jó hazugság kulcsa az, hogyha te magad is elhiszed amit mondasz. Magyarul, úgy tudsz jól hazudni ha "bebeszéled saját magadnak" először.
Igazából most hirtelen ennyit tudok, mondani. Kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek, veszekedés alig van. Ha véletlenül van, akkor az "adottságomat/átkomat" arra használom, hogy elsimítsam azt. Igazából amióta eszemet tudom, azóta vagyok ilyen. Az évek meg még "csiszoltak is rajtam" Ha kíváncsi vagy kedves kérdező (vagy bárki olvassa ezt a témát) még ilyesmikre, szívesen válaszolok a saját példámból, itt kommentben, hogy mások is elolvashassák, és okuljanak.
CrowenSoul
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!