Melyik csoportba tartozol a covid oltásokat illetően?

Na, de ha ez így van, akkor:

1. A covid nem nátha

2. Mégsem akkora “megfélemlítés” ami zajlik, hiszen jól láthatóan eléggé leterheli az egészségügyet, tehát igenis valós a veszély a társadalom nagy részére nézve (nem csak haláleseteket tekintve).

1. Senki nem mondta, hogy a covid nátha, csak te. A koronavírusokkal már régóta együtt élünk. Annyi a különbség, hogy ez új és mesterséges.

2. Azért terheli le az eü-t, mert korlátozások vannak, akadoztatják az ellátást, csak kijelölt kórházban, csak 30%-os ágykapacitással kezelnek, illetve 17ezer eü-s távozott a kormány jóvoltából. Működik a megfélemlítést. Lásd magadat.

Nem vagyok oltásellenes de olyan vakcinát nem adatok be, amely hatástalannak bizonyul, ami ellen kifejlesztették. Cserébe mellékhatásoktól hemzseg, bizonyos esetekben durvábbaktól is. Legalább is én ezt láttam, tapasztaltam. Direktbe nem sz*patom magam. Ha a vírust elkapom akkor meg lehet, hogy duplán sz*pnék így (az oltás + a vírus miatt is).

Inkább jobb lenne, ha ennek a herce-hurcának vége lenne, az eleje óta mondom, hogy fel van fújva, de azért nem gondoltam volna, hogy ekkora hiszti lesz belőle. Persze egy bizonyos szintig komolyan kell venni a vírust, mert nyilván bele lehet halni de akkor inkább legyen rá gyógyszeres kezelés meg legyen normális EÜ ellátás mindenhol (itt az egész világot értem). Amennyi pénzt beleöltek a hatástalannak bizonyuló vakcinákba, már világszinten fel lehetett volna húzni egy stabilabb állapotra az EÜ-t és még lehet gyógyszer + kezelésre is futotta volna.

Na, megjött a #14 személyében a természettudós aki jobban tud mindent IS, csak bizonyítani nem tudja az állításait :DD

Nem unod még?

Én a semleges csoportba tartozom, és az a véleményem, hogy a médiában olvasottak, látottak alapján elég halálosnak beállított vírusra elég hamar fedeztek fel oltóanyagot azzal szemben, hogy más halálos betegségekre évekig történő kutatás ellenére sem sikerül gyógymódot találni. Az is érdekes, hogy valaki beoltatja magát, és ennek ellenére megbetegszik, kórházba kerül, és az is benne van a pakliban, hogy a vakcina ellenére belehal.

Az én véleményem, hogy nagyon sok múlik az immunrendszeren, és ki milyen fizikai állapotban van. De a Covid dolog két év alatt átment egyfajta hétköznapi cirkuszba, aminek köszönhetően embereket megaláznak, egymásnak ugrasztanak, és olyan emberek halnak meg, akiknek az életüket egy rutinműtét megmentené, de a kormány döntése alapján minden csak a covidról szólhat. Én tudtommal nem voltam covidos, és komolyabb egészségügyi problémákat is elkerültem viszont most megtapasztaltam hogyan bánnak az emberrel magánéletben, munkahelyen, és egészségügyben egyaránt.

Hosszú lesz, de muszáj kiírnom magamból, így ha valaki nem kíváncsi a saját történetemre, az ne olvasson tovább:

Három éve költöztem fel a fővárosba munka miatt. Természetesen albérletben élek, így albérleti szerződésem van csak, bejelentett fővárosi lakcímem nincs, de sikerült háziorvost találnom a kerületbe aki elvállalt így is, és hétköznapokban előforduló problémákkal (nátha, hasmenés) sikerült elkerülnöm, hogy orvoshoz kelljen fordulnom, vagy komolyabb vizsgálatra kelljen bejelentkeznem.

Semmi problémám nem volt, egészen szilveszterig. Ekkor éreztem, hogy érzékenyebb lenne a nemi szervem, amin két napra rá a fityma megduzzadt, és iszonyatosan fájni kezdett. Először a nemi beteg gondozót hívtam fel, ahol miután elmondtam, hogy a munkám miatt nem igazán éltem nemi életet mostanság, és a higiéniára mindig odafigyeltem, valamint elővigyázatos voltam mindig, tehát óvszerhasználat nálam állandó azonnal bőrgyógyászatot javasoltak. Kettő azonnal elutasított, hogy nincs kapacitás, harmadik azt mondta, ha kivárom a soromat, akkor fogadnak. Rákérdeztem, hogy ilyen jellegű problémával is fogadnak? Azt mondták urológia, de az csak a következő hét hétfőjén, és akkor is telefonáljak, hogy biztos fogadnak.

Mivel plázában mentem el többször is wc-re, így féltem, hogy valami fertőzés lesz, és volt egy rossz előérzetem, ezért tovább kutattam urológia után, mire ráakadtam az urológia ügyeletre. Az asszisztens nagyon kedves volt, és elmeséltem neki mindent, s azt mondta az albérleti szerződés elegendő igazolásnak, hogy itt élek, s nyugodtan menjek be. Ez volt az év első hetének péntek estéjén. Az orvosnak elmondtam a panaszom, aki felvolt háborodva, hogy meg mertem jelenni a rendelésen, és iszonyatosan lekezelő volt, amikor jeleztem nem vagyok beoltva. A stílusa miatt a következő hét hétfőjén felhívtam a másik orvosi centrumot, ahol azt mondták induljak, és fogadnak. Mire odaértem közölték, hogy pont most szólt az orvos, hogy több beteget nem tud fogadni. Így elirányítottak egy másik orvoshoz, aki nagyjából tíz perc alatt levizitált. Ő annyit mondott lehet valami fertőzés, ír fel kenőcsöt, és csak akkor menjek vissza, ha nem múlik el a panaszom.

Két hetet vártam, volt kontrollra időpontom, valamint másnapra oltásra is időpontom, lévén a korábbi ügyeleti vizsgálaton közölték, hogy műtétet oltatlanokon csak akkor végeznek, ha az életmentő.

Másik orvoshoz kerültem, ez volt a harmadik. Közölte műtét kell, de elküld egy teljes laborba, hogy nem-e cukor vagy egyéb betegségem van, ami miatt ez kialakult. Jeleztem neki, hogy másnapra van időpontom oltásra, és az befolyásolja-e a labor eredményét. Addig teljesen kedves volt, de utána tiszta bunkó lett. Elkezdett azon pattogni, hogy hogyan engedhet a főnököm oltatlanul dolgozni, és az asszisztens is elkezdett velem bunkón beszélni.Ráadásul mindkettő felvett egy olyan maszkot gyorsan, ami hegesztőpajzshoz hasonlít. Iszonyatosan felhúztam magam ezen a bánásmódon. Felhívtam azt, akinek a műtétet végeznie kellene, ő lekezelően annyit mondott egy oltás, nem oltás. Másnap elmentem beoltatni magam, ott elmondtam az orvosnak miért oltatnám be magam, ő teljesen kedves és korrekt volt, tiszteletteljesen beszélt velem, és felajánlotta melyik oltást vegyem fel amire azonnal kérhetem a műtétet.

Anyám covidos, haza nem mehetek. Az otthoni kórház le van zárva, oda szintén nem mehetek vizsgálatra. Megkaptam az ottani urológia számát. Az orvos nagyon segítőkész volt. Úgy kaptam meg a számát, hogy az anyám azt mondta teljes labort kell csinálni, hogy nem-e vagyok cukros, s ő megcsinálja a műtétet. Elmeséltem a történetemet neki, és hogy másnap megyek laborba. Az orvos oltásellenes, és amikor elmondtam, hogy beoltattam magam, akkor annyit mondott, hogy jobban járok, ha magánúton megyek el és műtetem meg magam.

A tegnapi napon elmentem laborba, ahol érdekes módon előzetes egyeztetés alapján elfogadták az albérleti szerződést, mire odaértem addigra már konkrétan összetehetem a kezemet, hogy nem dobtak ki, és levették a vért. Nagy nehezen sikerült még azt is elérnem, hogy egy hónap múlva (!!) kapjak kontrollra időpontot, ahol eldől, hogy az orvos elvállal-e vagy sem, pedig előzetesen még azt mondta, hogy ha szükség lesz, akkor hozzá kell majd menjek.

Hosszas elmélkedés után tegnapi napon bementem a bankba, ahol vettem fel hitelt három évre. A munkahelyemen biztosított, lakhatásom is. Döntésem pedig az alapján volt, hogy ha nem végzik el a műtétet és anyám meggyógyul, akkor kénytelen leszek magánorvoshoz menni, és ha kell akár az ételen is spórolni. Ha pedig anyám nem gyógyul meg, akkor legyen miből eltemetnem.

Én inkább attól félek, hogy beoltattam magam, elkapom ezt a sz*rt, és vagy lesz valami szövődménye, vagy belehalok, és adósságot hagyok az anyámra. Így tegnap felnőtt férfiként konkrétan bőgve jöttem haza.

Nálam így csapódott le a covid hisztéria.

34/F