Nem lévén pszichológus, se tanító, csak egy szülő. Van valahol a neten olyan fórum, ahol vannak praktikus tanácsok erre a mostani soha nem látott helyzetre, hogy a gyerekekkel kapcsolatban mikre kéne figyelni, mit kéne csinálni?

Ezzel a járvánnyal kapcsolatban azt hiszem úgy voltunk sokáig, hogy majd csak túléljük valahogy, elsősorban a gyerekekre gondolok iskola és közösség nélkül. De csak húzódik. Miket érdemes tenni, akár tevékenység, akár beszélgetés, akár könyvek, stb. Ez kábé olyan mint a szexuális felvilágosítás, érzi az ember, hogy tenni és mondani kéne valamit, de nem tudja mit és hogyan. Most is azt érzem, hogy valahogy meg kéne könnyítsem a helyzetét, kéne beszélni bizonyos dolgokról, de nem tudom miről és hogyan, de azt érzem, hogy a pszichében mély nyomokat fog hagyni, amiket enyhíteni kéne.