Ilyen jó az Orbán Viktor-féle járványkezelés?

[link]

Egymillió főre jutó Covid-19 halálozások

ország haláleset/millió fő

1 Magyarország 2 697 ELSŐK VAGYUNK HALÁLOZÁSBAN

2 Csehország 2 684

3 Bosznia-Hercegovina 2 476

4 Montenegro 2 299

5 Bulgária 2 261

6 Észak-Macedónia 2 187

7 Szlovákia 2 070

8 Belgium 2 052

9 Szlovénia 2 008

10 Olaszország 1 954

11 Egyesült Királyság 1 868

12 Brazília 1 785

13 Egyesült Államok 1 754

14 Peru 1 747

15 Lengyelország 1 679

A koronavírus felbukkanása óta Magyarországon hivatalosan 26 ezer fő vesztette életét a betegséggel összefüggésben. Ezzel a népességarányos halálozás tekintetében megelőztük Csehországot, így most már a világon nálunk a leghalálosabb a járvány. Bár az adatok összevetését módszertani problémák nehezítik, az biztos, hogy annak fényében, hogy a kormány hivatalosan emberéletekben határozza meg a sikeresség mértékét, a járvány kezelése nem nevezhető diadalnak.

A hazai adat azt jelenti, hogy a Magyarországon élők közül minden 370 emberből egy az életét veszítette a koronavírus-betegséggel összefüggésben. A sok halálos áldozat régiós sajátosság: Csehország mellett Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Bulgária, Észak-Macedónia, Szlovákia és Szlovénia is az első tíz ország között szerepel a népességarányos halálozási sorban.

(A listáról a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően lehagytuk a nagyon alacsony népességű területeket. Őket is beleszámolva Gibraltár még előttünk jár, San Marino a 4.)

A szomorú listán elfoglalt világelső pozíciónk több tényezőre vezethető vissza:

a magyar lakosság egészségügyi állapota,

az egyre később, egyre enyhébben reagáló magyar járványügy,

módszertani tényezők.

Beteg társadalom

A magyar lakosság nem elhanyagolható hányada küzd olyan krónikus betegségekkel, amelyek kockázatosak a koronavírus szempontjából. A KSH elemzéséből kiderült, hogy a lakosság 30%-a magas vérnyomással küzd, közel 13%-nak magas a koleszterinszintje, illetve 9%-ot cukorbetegséggel kezelnek. A krónikus betegségek halmozódása is jellemző.

A járvány előtt, 2019-ben a magyar lakosság 48%-a számolt be arról, hogy saját bevallása szerint van krónikus, legalább 6 hónapja fennálló, vagy vélhetőleg a későbbiekben legalább ugyanennyi ideig tartó betegsége. Az orvos által diagnosztizált krónikus betegséggel élők 87%-a gyógyszert is szed a betegségére.

Az adatok tükrében Magyarországon nagyjából 4 millióan különösen veszélyeztetettek az életkoruk vagy az egészségi állapotuk miatt. A rossz egészségi állapot egyébként a régióra általánosságban is jellemző, ez is indokolja, hogy ezt a tényezőt a magas halálozás egyik okának tartsuk.

Egyre többet késlekedő magyar járványügy

A koronavírus három hulláma alatt az lehetett az érzésünk, hogy folyamatosan romlik a magyar járványügy reakcióideje. Valójában a jelenséghez több tényező is hozzájárult. 2020 tavaszán Magyarországon viszonylag késve érkezett meg a járvány, ezért amikor Európa szinte teljesen egyszerre pánikszerűen lezárt, mi még szerencsésebb helyzetben voltunk. Az őszi hullám már nem késett, ezért a tömeges megbetegedésre késlekedve reagált a járványügy. Idén a brit vírusvariáns gyorsabb terjedése még nagyobb lemaradást okozott a védekező lépések meghozatalában. Az egészségügyi szakértők között közmegegyezés van abban, hogy a rendszer terheltsége hiába maradt a hivatalos tűréshatár alatt, valójában a második és (főként) a harmadik hullámban az ellátó intézményekben a súlyos betegek kezelése kapacitáshiányokba ütközött, és ez rontotta a túlélés esélyeit.

Idén a járvány kezelésében egy új elem is felmerült, ami a helyzetet egészségügyi szempontból súlyosbította: a kormány nem hozott olyan szigorú intézkedéseket, ami a vírus terjedését gyorsan megállította volna, illetve hamar lazításba fogott. A fordulatot a miniszterelnöki nyilatkozatokon keresztül könnyű felismerni. Orbán Viktor a brit variáns látványos terjedése előtt úgy fogalmazott, hogy „mindenkit megmentünk”, illetve „a védekezés sikerességét Magyarország emberéletekben méri”. Ehhez képest a harmadik hullámban már úgy értékelt, hogy a brit variáns elterjedése miatt a járványt már nem lehet megállítani, csak lassítani, ezért a védőoltás az egyetlen megoldás.

Ez utóbbi értékeléshez négy értelmező megjegyzés kívánkozik:

A brit mutáns megjelenése után több ország sikeresen szorította vissza a járványt erőteljes szigorító intézkedéssel, tehát nincs szó arról, hogy valóban csak lassítani lehet a vírus terjedését.

A miniszterelnöki értelmezésből hiányzik az a magyarázat, hogy ha tényleg csak lassítani lehetne a járványt, akkor ebből miért következik, hogy ezt nem érdemes erőteljesebben megtenni.

A védőoltásra való támaszkodás több héttel azelőtt indult el, hogy az a nemzetközi tapasztalatok szerint még reménnyel kecsegtetett volna.

Az új személet egyértelműen mutatja, hogy a kormány tudatában van annak, hogy a lazítások lassabb járványlefutást jelentenek, de a célrendszer valójában sokkal hibridebb: gazdasági és egészségügyi szempontok keverednek bennük. Jelenleg úgy tűnik, hogy a járvány enyhüléséből fakadó növekvő mozgásteret a kormány azonnal a gazdaságot segítő lazító intézkedésre váltja.

Érdemes megjegyezni, hogy a járványkezelés kevert célrendszere, amelyben az egészségügyi szempontok mellett nagy súllyal megjelenik a (vélt) gazdasági költség, a társadalom fogyatkozó türelme, illetve a politikai népszerűség fenntartása nem kizárólagosan magyar jelenség. Az európai tömegdemokráciák szavazatmaximalizáló politikusai által követett „húzd meg-ereszd meg” stratégiájában számos példa van a kései szigorításra és korai lazításra, legfeljebb a mértékek különbözők. A halálozási adatok alapján a magyar járványügy stratégiája is a rosszabbul teljesítők között van.

Módszertani kérdések

Az elmúlt hetekben a magas magyar halálozási számok már nemzetközi érdeklődést is kiváltottak és így újra felmerült, hogy mennyire összehasonlíthatók az országok adatai, és valóban ennyire rossz-e a magyar pozíció.

Az enyhítő jellegű észrevételek két szempontot emelnek ki:

A koronavírusos halálesetek számbavétele országonként eltérő módszertannal történik. A magyar a szigorúbbak közé tartozik, ha azonos módon mérne mindenki, bizonyára más lenne a sorrend.

A többlethalálozási mutató (vagyis hogy mennyivel haltak meg többen a járvány időszakában, mint előtte egy hasonló időszakban) egyáltalán nem mutat ennyire rossz képet, Európában több országot találunk magasabb értékekkel.

Mindkét megfontolás javítja a magyar halálozási képet, de messze nem annyival, ami a járványkezelés megítélésén gyökeresen változtatna. Anélkül, hogy mélyebben boncolgatnánk a módszertani különbségeket, két fontos tényezőre hívjuk fel a figyelmet:

A haláleseteknél nem csak külföldön, idehaza is tapasztalunk aluljelentést, amit a többlethalálozási adatok is mutatnak. Leginkább a járványhullámok csúcsán lehetett jellemző, hogy az áldozatok egy részének nem volt hivatalos teszteredménye. (Ebben az időszakban több ezer „covid-gyanús” beteget ápoltak.) Vagyis ez alapján (és több más tényezőit figyelembe véve) a covid-halálesetek besorolása a gyakorlatban már nem feltétlenül annyira szigorú más országokkal összevetve.

Ezekből a korrekciós igényű összevetésekből hiányoznak a harmadik hullám számai, pedig a magyar halálozási mutató élre törésében ez játssza a főszerepet. Vagyis amikor a statisztikák torzítására a 2020-as számokat hozzák igazolásul, alaposan túlbecsülik a pontatlanság mértékét. Jellemző, hogy már ereszkedik a járványgörbe, de a kései és enyhe lezárások miatt még az elmúlt egy héten is Magyarországon volt a legmagasabb a népességarányos halálozás a világon. Ezért sajnos a szomorú rangsorban elfoglalt pozíciónkban nem nagyon várhatunk érdemi változást a jövőben.