Az emberek miért félnek legalább egy minimális felelőséget vállalni a járvány miatt?

Pályakezdőként egy hónapja állami igazgatóságnál dolgozok és már akkor is meglepődve tapasztaltam, hogy a legalább 100 fős épületben semmilyen maszkhordás nincs, ami érdemben azóta sem változott. A kollégák gond nélkül jönnek be dolgozni náthásan, betegen, köhögve és megjegyzik, hogy "jajj megfáztam" vagy "nem jó ez az influenza". Az ilyen emberek nem merik bevallani maguknak, hogy akár Covidosak is lehetnek?

Hatan vagyunk összezárva egy légtérbe, de amúgy is össze-vissza mászkálnak egymáshoz, megy a poénkodás beülnek egymás mellé. A legjobb, hogy mindenféle mondvacsinált indokokkal kikérik az autókat és mennek ki terepre. Engem is hivogatnak állandóan és már én szégyellem magam, hogy nem megyek. Pl. most a dunai olajszennyezés miatt, persze alapvetően szívesen megnézném mert szakmailag nagyon érdekes, de én jelenleg nem tudok ott segíteni és semmi kedvem 4 másik emberrel autókázni, tök fölöslegesen, akiknek a fele beteg és maszkot sem hajlandó hordani, ellenben vígan elpoénkodik, hogy jajj hát milyen dögrovása van. Komolyan pályakezdő fiatalként az az érzésem, hogy az idősebb kollégákba nem túl sok érettség szorult.

Valahogy legalább a következő pár napot szeretném már kibírni, hogy legalább karácsonykor és szilveszterkor normálisan tudjak itthon lenni a családdal, ha már az egész év ilyen sz*rul sikerült, és ne a szobába legyek bezárva mások hülyesége miatt. Az irodában délután kettőkor már alig kapok levegőt mert azon kevesek közé tartozok akik maszkot hordanak, ráadásul muszáj vagyok komolyabb maszkot, mert rajtam kívűl a 6 főből csak egy másik hord. Persze nem azt várnám el, hogy mindenki abban üljön nyolc órát de ha legalább a másik asztalához odamegyek vagy valami.

Azt is megértem, hogy kevés a táppénz de úgy látom elsődlegesen nem ez a főprobléma hanem egyszerűen a felfogása az egésznek...