Senkinek nem jut eszébe megvizsgálni az étrendjüket?

Egy Svájcban élő barátom hívta el a figyelmemet egy, a Neue Zürcher Zeitung péntek reggeli hírlevelében olvasható utalásra, hogy egy Eulachtal nevű idősotthonban csoda történt: az öregek és az ápolók két hullámban is megfertőződtek a koronavírussal, de ahelyett, hogy kórházba kerültek volna, ahol illett volna szenvedniük és legalább 60 %-uknak meghalnia, kutya bajuk sem lett – még azon súlyosbító tényezők ellenére sem, amit a bezártság, elszigeteltség és a vészmadarak folyamatos huhogása jelentett.

Azt gondoltam, Illetékes Elvtársak felkapják a fejüket, és lázasan kutatni kezdenek, vajon mi okozta e szörnyű anomáliát. Ezzel szemben a Clark Ádám kotróhajó méretét megszégyenít maszlagokkal rukkoltak elő:

1. Ez a vírus nem is az igazi volt, hanem egy olyan törzs, amely sokkal "gyengébb" a valóságosnál.

2. A Svájc keleti felében élő emberek talán magasabb rezisztenciával rendelkeznek, mint a többiek.

Ez utóbbira Hugo Sax is céloz, szerinte is meglehet, hogy az Eulachtal nevű otthon egy gyenge törzset fogott ki. Mert mázlisták. Mind az 57-en!

Nos, nem vagyok virológus, és az akadémikus orvoslás sem áll közel hozzám, de számomra a napnál is világosabb, hogy itt nem a külső, hanem a belső körülményeket kellene górcső alá venni. Megvizsgálni azt, hogy vajon miért, mitől hány fittyet 57 veszélyeztetett korú egyén immunrendszere az állítólag olyan kibäszottul veszélyes vírusnak? Vagy ha már eddig nem terjed a szorgalmuk, nem kellene legalább világgá kürtölni, hogy van remény az idősek számra is?