Mindenki osztja a posztokat, hogy a karantén, maradjotthon majd mennyire felértékeli a személyes kapcsolatokat. Ezzel szemben nem az lesz, hogy még inkább megszokjuk a virtuális kapcsolattartást, kütyük használatát?

Mondjuk én sajnálom az olyan sekélyes érzelemvilágú embereket, akiknél a személyes együttléteket ki tudja váltani egy műanyag biszbasz nyomkodása.

Különben egy csomó olyan közös tevékenység van, amihez nélkülözhetetlen a fizikai együttlét: sportolás, sörözés, kirándulás, városban császkálás stb.

Bár most ez elég felelőtlen dolog, de a felvetett téma szempontjából viszont jó jel, hogy a fiatalok még így is kimerészkednek az utcára, hogy találkozhassanak a barátaikkal, együtt bandázzanak stb. mert ezek szerint továbbra is igényük van a személyes kapcsolattartásra.

Nekem erre létezik egy sci-fi forgatókönyvem (hangsúlyozom, ez csak egy általam kitalált fikció, egy mese!).

A lényeg, hogy pár száz éven belül az emberiség tudata le lesz mentve egy sejtnagyságú memórialemezkére.

A 23-24. századra az offline térben való lét teljesen élhetetlenné fog válni (egyre gyilkosabbá mutálódó vírusok, elviselhetetlen hőség, víz és élelmiszerhiány stb), ennek dacára folyamatosan nőni fog az emberek komfortigénye, amit azonban már képtelenek lesznek a kormányzatok kielégíteni, és az ebből fakadó feszültség feloldásaként az emberek tudatát majd kivezetik a testükből egy színtisztán virtuális térbe, ami egy szemmel láthatatlan, aprócska memórialemezen lesz. Az emberi történelem hátralévő része ebben a térben fog zajlani és azt pusztán a tudatunkkal fogjuk megkonstruálni.

Mindez a fizkai világ szabályai alóli teljes felszabadulást vonja majd maga után. És túl azon, hogy halhatatlan, tisztán tudati entitásokként nem fenyeget majd minket sem az éhezés, sem természeti katasztrófák, sem betegségek, ebben világban majd mindenki azzá válhat, ami lenni szeretne. Például egy offline térben kövér és kopasz 50 éves kőbányai buszsofőr 20 éves, dús hajú Don Juanként minden nap más nővel fog hemperegni egy szikrázó homokú tengerparton.

A virtuális tér világa pont olyan valószerű lesz, mint az offline tér, sőt, a tudataink lementése után pár száz évvel már el is fogjuk felejteni, hogy valójában egy memóriakártyán élünk, az offline térben zajlott történelem puszta mesévé fog halványulni, ami létezésében egyesek hinni fognak, egyesek nem. Pont olyan lesz az akkori emberiségnek az offline tér, mint most nekünk a túlvilág vagy Atlantisz.

Hogy ez hogyan kapcsolódik kütyük terjedéséhez? Hát úgy, hogy az ebbe torkolló folyamat már hosszú évtizedekkel ezelőtt megkezdődött. A szoftverfejlesztők már egy ideje felismerték, hogy mekkora piaci potenciál az offline életükkel elégedetlen emberek tömege. Sok szerepjátékfüggő mondjuk a WoWban kreált karakterével már most jóval inkább azonosulni tud, mint az offline személyiségével. És azoknak a tábora is népesedik, akik facebookon, instagramon, twitteren, vagy immár tiktokon keresztül gyakran több odafigyelést és szeretet (vagy legalábbis annak a látszatát) nyernek el, mint amennyit az offline személyiségükkel valaha is elnyernének.

És ahogy a kütyük egyre fejlettebbek lesznek, ahogy egyre több embernek lesz olyan VR szemüvege, ami egyre élethűbben kopizza le a valóságot, úgy mosódik majd az online és offline tér közötti határ egyre inkább el egészen addig, míg már csak online tér marad.

Amit sokáig csak unatkozó gyerekek játékának tartottunk, csupán kinövendő hóbortnak, kezdve a nintendótól és a tetrisztől a tamagocsin, majd a playstationon át a 3d játékokig, amiket már VR-módban tolunk sokan az az egyetlen valóság lesz pár száz éven belül.

Persze, megint csak hangsúlyozom, hogy ez csak egy általam kiagyalt mese.

Engem személy szerint már idegesít, hogy kb. minden nyilvános fórumon megy az egymás ekézése, a "fogd már fel, hogy maradj otthon, nem igaz, hogy nem lehet kibírni, minek mászkáltok, miattatok hal meg majd mindenki" mentalitás....

Igen, azok könnyen ugatnak, hogy "maradj otthon", akik szép nagy kertes házban laknak, ahol mindenkinek külön szobája van. Anyuci - apuci home office-ban tolja, a fizetés minden hónapban ugyanúgy csippan, a gyerkőcök meg önfeledten játszanak a hatalmas udvaron. Szeretet, közös családi programok, big happy family. Na igen, ők azok, akik nem értik, "miért nem lehet otthon kibírni".

A másik oldalon pedig ott vannak azok a családok, akik egy 40-50 négyzetméteres panelban nyomorognak, 3-4-en. Ahol a szülők most vesztették el a munkájukat, és nem tudják, mit fognak enni pár hét múlva. Ahol a gyerekek megőrülnek, attól, hogy egész nap a lakásba zárva kell lenniük, és a szülők agyára mennek. Ahol a szülők viszonya már eddig sem volt felhőtlen, ám most még jobban elmélyülnek a szakadékok. Nem is beszélve arról, ahol esetleg apuka néhanapján eddig is jól elhupálta anyukát a gyerekek szeme láttára, most pedig a pénztelenség és a bezártság okozta stressz miatt napi szinten megteszi. Szerintetek ők nyugodtan otthon fognak maradni? Szerintetek az ilyen családokat be lehet zárni hetekre, hónapokra egy apró lakásba? Nem véletlenül nőtt meg így a családon belüli erőszakos esetek száma, mióta tart ez az egész!

Az ilyen embereknek minden egyes otthon töltött nap maga a pokol, így nem csoda, ha megszegik a korlátozásokat. Csak ebbe kellene egy kicsit belegondolni.

Szerintem az ő személyes kapcsolataik egyáltalán nem fognak most felértékelődni, sőt: kíváncsi vagyok, mennyi válás lesz, ha végre lecseng a járvány.