Ti lelkiekben készültök rá hogy előbb utóbb az idős szüleitek, nagyszüleitek előbb utóbb elkapja a vírust és esetleg lélegeztető gépre kerül vagy meghal?

Elmebetegnek tetszik lenni...

A lehet nem egyenlő a biztossal.Nekem is vannak 65 feletti szeretteim és mindent megteszünk azért, hogy semmi bajuk ne essen.Abba belebetegedni,ami lehet meg se történik nem egészséges dolog.

Más betegségben nagyobb az esélye, hogy meghal idős szeretted. "Koronavírusban" elhalálozott személyek száma magyarországon még mindig nagyon csekély szerencsére.

Nézd, előbb utóbb mindenki meghal, ezzel nem tudsz mit csinálni. Nyilván most az új koronavírus miatt mindenki erről beszél, olyan emberek is meghalnak miatta, akiknek a halála elkerülhető lenne. De azért azt is vedd számításba, hogy az idős, illetve krónikus betegek eddig is nagyon sérülékenyek voltak. Egy idős emberre eddig is potenciálisan halálos betegség volt a tüdőgyulladás, csak éppen nem a koronavírus miatt kapta el, hanem pl. egy combnyaktörés miatti immobilizáció talaján alakult ki nála, amire ráépül még egy bakteriális fertőzés is, kapja rá az antibiotikumot, de a kórházban meg kb elkerülhetetlen egy clostridium fertőzés, amiből már sosem gyógyul ki. Ez csak egy, de nagyon gyakori példa volt eddig is. Ugyanígy az influenza, infarktus, stroke, daganatok, mind mind nagyon gyakori halálok az időseknél, utóbbiak a középkorúaknál is. Ha eddig nem aggódtál azon, hogy ilyenek történnek velük, akkor most sem kell túlreagálnod a helyzetet. Mindazonáltal a jelen helyzetben ráébredhetsz a fontosságukra a rokonoknak (nem azt mondom, hogy eddig nem tetted), illetve a rájuk való vigyázásnak, de nem szabad átesni a ló túloldalára se, a saját életed a legfontosabb, ne árts magadnak ezekkel a negatív gondolatokkal, azzal nem fogsz tudni segíteni senkinek sem. Megvannak az irányelvek, hogy mi alapján lehet legjobban elkerülni a fertőzést, ezeket tudod betartani, illetve velük is betartatni. Ennél többet nem tehetsz, ezért ne is stresszelj rajta tovább.

Nekem már nincsenek idős szüleim, már én magam 65 feletti vagyok. Megteszem, amit tudok, hogy elkerüljem a fertőzést, de nem rettegek ezen minden nap. Ha most kell meghalnom úgyis megfogok, ha nem, akkor nem. A remény hal meg utoljára.

Nem, pedig minden közeli hozzátartozóm veszélyeztetett. Komolyan vesszük azt, hogy minden lehetőt megtegyünk a védekezés érdekében, és reméljük a legjobbakat - mást nem tehetünk. Emiatt stresszelni akkor is "ráérünk", ha elkapja közülünk valaki:S

Azt tudom, hogy édesanyám el fogja kapni, ahogyan én is, és az összes ismerősöm, azonban azt is tudom, hogy valószínűleg tünetmentes lesz. A majd 90 éves nagymamám féltem, vele nem érintkezünk direktben, és nem jár ki a házból.

Nem szeretnék rettegésben élni, sem szorongani, úgyhogy nem készülök rá lelkileg, ahogy infarktusra, agyvérzésre, rákra stb. sem. Ettől még mindent megteszek, hogy ne kapják el.