Baj másokra nézve, ha nem maradok itthon ebben a helyzetben?

Az igazság az, hogy nem félek a betegségtől, a haláltól pláne nem. Már túléltem egy agyhártyagyulladást, akkor kómába helyeztek, hogy a szervezetem fel tudja venni a harcot a baktériummal. Azt mondta a doki, többek között az erős immunrendszeremnek köszönhetem, hogy túléltem. Nem sokra emlékszem, arra viszont igen, hogy életemben nem éreztem olyan nyugodságot, mint akkor. Áthatott a boldogság. A másik eset az volt, mikor elütöttek, betört a koponyám, bevérzett és megduzzadt az agyam, azonnali életmentő műtétet hajtottak rajtam végre. Szintén az maradt meg bennem, hogy átható nyugodság van rajtam, semmi sem fájt. Mikor magamhoz tértem, azt mondta a kezelő orvosom, hogy üdvözlöm e világon. Szóval nem félek, azonban próbálok másokra tekintettel lenni.