Akiknek fogszabályzót rakatnak fel a szüleik! Megkérdezitek a gyereketeket arról hogy ők (ti) egyáltalán szeretnék-e? Illetve szembestíettétek (tek) azzal, hogy ez sok éves fájdalommal, esetekben egészséges fogak kihúzásával is jár?

Ezzel az a baj, hogy a fogszabályzó nem esztétikai kérdés. A szabálytalan fogazat rendellenes rágást eredményez, ez által egyes fogak túlzottan megkopnak, az állkapocs ízület is túlterhelődik, illetve kopik. Ennek az igazi hatását csak évtizedekkel később érzi meg az ember: nem múló fogérzékenység (később fogbélgyulladás is lehet belőle), ebből adódóan korai fogelvesztés, fokozódó rágóízületi problémák (kattogó állkapocs, spontán szúró fájdalom)...

Ezen kívül a szabálytalan fogazaton kisebb az öntisztuló felület, a lepedék könnyebben megtapad (akár meg is szorul) és emiatt fokozódik a fogkő képződés (íny alatt is), a szájszag és a szuvasodásra való hajlam is. Hosszú távú következményként a hiányos rágás miatt fokozódó emésztési problémák is felmerülhetnek. Tehát a fogazati problémák egyáltalán nem természetesek és az egészségre kifejezetten károsan hatnak.

Ne vedd sértésnek, de ha tényleg elégedett vagy és boldog, akkor miért merül fel benned ilyen kérdés? Illetve miért idegenektől kérdezel ilyet, miért nem a menyasszonyod véleménye az ami számít? És még valami: ha a gyerekednek is szabálytalan fogazata lesz, akkor te inkább lebeszélnéd a fogszabályzásról? Akkor is ha esetleg más az ő véleménye?

Ha engem kérdezel akkor a fogszabályzás egy olyan dolog, amit meg kell beszélni. Nem csak a szülő-gyerek között, hanem szakemberrel is (pontosabban elsősorban vele). A fogszabályzáson belül is rengeteg kezelési lehetőség van, ami esettől függően nem feltétlenül jár foghúzással, műtéttel vagy egyéb fájdalommal. A mai technika segítségével már átlátszó sínek segítségével is ugyan olyan eredményt lehet elérni, mint a hagyományos multiband készülékekkel (megjegyzem ez is esetfüggő - a szájüreg olyan mint egy ujjlenyomat, nincs két egyforma).

Ez a mai generáció nagy problémája hogy a gondokat nagy ívben kerüli, a fejét is mélyen a homokba dugja, de közben mindent azonnal akar. És ha a dolog nem megy akkor mindenkinek fejet kell hajtania. Pl. ha nem szép a mosolyom akkor megrántom a vállamat és nem is gondolok bele vagy nézek utána hogy ennek tulajdonképpen milyen hátrányai vannak az esztétikán túl. Tényleg nem sértésnek szánom a dolgot, de többet kéne ezen mérlegelni és nem elvből vagy hiúságból elvetni az ötletet.

1. A fogak kopását elsősorban maguk a fogak okozzák. Egy foghiány esetében például mivel a szomszédos fogak elvesztik a stabilitásukat (a fog keményebb, mint az állcsont), bedőlnek a hiány felé, míg az antagonista fog (a foghiány felett/alatt lévő) kiemelkedik. Ettől megváltozik a harapás is, a rágóerőt a hiányzó fog helyett a maradék környező fogak kapják, ami nagyobb mint amire eredetileg "tervezték" őket. Ez pedig folyamatos kopással jár. Maga a foghiány pedig ugyan úgy egy fogazati rendellenesség, mint mondjuk egy tágabb fogköz. Vagy úgy is mondhatnám, hogy mivel a fogak rágófelszíne nem síkegyenes, hanem csücskökkel és barázdákkal rendelkezik, ezért ha az alsó fogsor nem tud megfelelően beleilleszkedni a felsőbe, akkor az akadályt jelentő csücskök lekopnak. Teljesen függetlenül attól hogy mit eszünk és iszunk. Ezzel a kopással elvékonyodik a zománc, ami nélkül érzékennyé válik a fog. A folyamatos érzékenység és a meggyengült védelem irritálja a fogbelet, ettől begyullad (persze ez egy hosszú folyamat eredménye).

A civilizáció miatt a modern emberek életmódja és táplálkozási szokása megváltozott. Ehhez pedig a fogazat is kezd alkalmazkodni. Ennek része az is hogy a bölcsességfog kezd eltűnni, illetve rövidül a fogívünk. Az elzárt törzseknél persze ilyen nincs és ez nem csak a táplálkozásuknak köszönhető, hanem az érintetlen génállományuknak is.

2. Nincsenek viták a fogkőről. Ez csak abból adódik hogy az emberek többsége nem tudja mi az a fogkő, sőt a saját szájában sem ismeri fel (meglepő, de van ilyen). Éppen ezért a vele járó problémát sem értik (nem is kell különösebben, hiszen ezzel egy egész orvosi tudományág foglalkozik - a parodontológia). Röviden a fogkőnek két főbb típusa van: az íny feletti és az íny alatti. Az esetek többségében az íny feletti fogkőről van szó, ami önmagában kis mennyiségben valóban nem ártalmas (nem úgy mint az íny alatti). Nagyobb mennyiségben viszont ínygyulladást és az íny visszahúzódását okozza, aminek hosszú távon fogelvesztés (kilazulás) a következménye. A fogkő maga pedig nem más mint a lepedék elmeszesedett formája. Az elmeszesedéshez nagyjából 24 óra kell, ha eddig nem kerül le 100%-ban a lepedék, akkor fogkő lesz belőle. Egy nehezen tisztítható helyen, a torlódott fogak között ez különösen nagy szerepet játszik.

A szabálytalan fogsor közvetlenül nem oka sem a fogkőnek, sem a szuvasodásnak, viszont a kialakulásuknak nagyon kedvező körülményeket biztosít. Tulajdonképpen amíg a fogszabályzó fent van, az is növeli a caries rizikót. De ez nem jelenti azt hogy a fogszabályzósoknak tuti kilyukad a foga. Csak a napi 2x3 perc helyett nekik min. 3x30 percet kell a fogápolással tölteniük (ez megint csak egy olyan probléma amit a mai ember lusta elvállalni).

3. "...a sok éves kínlódás ellenére a kezelés végeztével 3-4 évre rá viszaállt majdnem az eredeti állapot és a kihúzott fogak hiányában még rosszabb a helyzet mint elötte." A fogszabályzás nem áll meg ott hogy leveszik a készüléket. Utána kivehető ún. retenciós sínt (esettől függően lehet véglegesen rögzített is, a belső fogívre ragasztva) kell hordani. Ha ezt nem tartják be, akkor az egész eddigi kezelés és szenvedés mehet a kukába. Ez csak és kizárólag a páciens felelőssége, senki más nem tudja helyette hordani a sínt vagy visszamenni kontrollra. Én is ismerek ilyen embereket (meg hát fogászaton dolgozom, igaz hogy nem fogszabályzáson, de voltam ott is gyakorlaton), akinek visszarendeződött a foga, az egyik sem horda megfelelően a retenciós sínt. Kár értük.

4. Teljesen mindegy hogy hányadsorban okozza a fogazat miatti hiányos rágás az emésztési zavarokat. Ha egy kicsit is szerepet játszik, akkor szerepet játszik. Egyébként ha a fogazat miatt nehezebb a rágás, akkor az ember ösztönösen kevesebb időt tölt vele, még akkor is ha esetleg nem kell rohannia. Ha meg rohannia kell akkor meg annál is kevesebbet.

5. Egy gyereket jogilag nem lehet felnőttnek tekinteni és akként kezelni. Egy gyerek nem tud önmagával rendelkezni. Kicsit másik téma, de ha valamiért a gyerek egészsége veszélyben van (pl. baleset miatt) és nem hajlandó a kezelésben együttműködni, valóban jó dolog ha nem kényszerítjük (tudom, ez így csúnyán hangzik)? Pedig itt tulajdonképpen szó se volt arról hogy fogszabályzásra lett volna kényszerítve valaki. A beteg beleegyezése és közreműködése nélkül nem is működne a dolog.

6. "Nem értek egyet. Nyilván szakemberrel is meg kell beszélni, de mégis annak a véleménye a legfontosabb aki aláveti magát ennek, nem? " A fogszabályzás egy orvosi tudomány, a kezelés szükségességének fontosságát csak az orvos látja. Nem úgy értem hogy neki kell döntenie, viszont a döntéshozatalhoz az ő szakvéleménye a legfontosabb, annak kell a leginkább mérvadónak lennie (na meg persze a szülő által ráfordítható anyagi keretre is gondolni kell).

7. "A fogvesztésnek elsősorban a cukorban és egyéb káros anyagokban gazdag italok és ételek fogyasztása az oka." Sajnos ez nem teljesen igaz. A dohányzás a legfőbb ok. A dohánylerakódás az egész parodontiumot hazavágja és rövid idő alatt az összes fog a kukába kerül miatta. Nem viccelek, rengeteg huszonéves veszíti el emiatt a fogait. Az alkoholizmus meg rátesz egy lapáttal.

7. "Amúgy mindig az előnyökről beszélünk, de sosem kerül elő sehol az, hogy az esetek egy nem elhanyagolandó arányában, hiába a hosszú éves kezelés és rengeteg pénz, a fogszabályozás abbahagyása után a fogak szépen elkezdenek visszavándorolni az eredeti "rossz" szögbe. Namost ez mindenkinél felléphet, nem lehet kizárni és sajnos sokaknál meg is történik. Na akkor van a sírás. Kezdhetik majdnem előről. Kérdem énb meddig? 10-20 évig? 10-20 évig folyamatosan kezelni, basztatni kell a fogakat, kellemetlenséget elviselni? ugyan már. Azért emögött egy igen erős marketing van, óriási pénz van benne, így mindent megtesznek bizonyos orvosok, hogy rábeszéljék az embereket. Elismerem hogy vannak extrém helyzetek, ahol valóban szükséges a kezelés, de személyes véleményem szerint ezek a 10%-át nem ütök meg az összes elvégzett kezelésnek. É még ilyen esetben is, NINCS jogod más ember teste felett ítélkezned." És megint visszatérünk a retenciós sínekhez. A fogszabályzó levétele után a fogaknak be kell csontosodniuk az új helyükre. Ha a páciens nem hordja a retenciós sínt, akkor a fizika és a biológia törvényeinek megfelelően a fogak elvándorolnak. A RETENCIÓS SÍNT HORDANI KELL, nincs alternatíva, ezt nem lehet másra fogni, se a szülőkre, se az orvosra, se a Jóistenre. Az elején egy-két óra kihagyás is károkat okozhat.

8. "Ui: Nekem az unokabátyám kitépte az övét és sajnos ezzel maradandó károkat okozott önmagának. Az orvos nem volt hajlandó eltávolítani, így ő mint kamasz gyerek cselekedett... Miért történt ez? Mert a szülei ráerőszakolták.... " Na azért azt nem hiszem hogy beszíjazták volna a székbe és kifeszítették a száját egy fogszabályzó miatt. Egy félig elkezdett kezelésnek pedig ugyanúgy az lehet az eredménye hogy elvándorolnak a fogak.

9. A vallást ne keverjük ide, egy vallási körülmetélésnek nincs köze az egészséget célzó kezelésekhez.

Szükség esetén rögzített végleges sínt raknak fel. Semmit nem kell érte ezután fizetni, csak kontrollra eljárni (fogszabályzástól függetlenül is minimum fél évente kell kontroll, ép fogazat esetében is).

20-on évesen elege lesz a dologból... A fogszabályzás átlagosan 2-3 évig tart. Úgy értem a rögzített, a retenciós csak utána jön, de az csak egy-két alkalom míg felrakják, onnantól fogva a páciens szabadon van eresztve és a saját felelőssége hogy hordja-e vagy nem. Mint ahogy írtam, a mai emberek mindent azonnal akarnak, pontosabban elvárják hogy minden a legkisebb erőfeszítéssel működjön, akkor is ha nem ez a dolgok rendje. Pedig 2-3 év az nem a világ vége.

Kár értük. Nem a milliókért, mert a kifizetett összegnek csak a töredékét kapja az orvos. Az összegben benne van az anyagár, a fogtechnikus bére, a vizsgálatokhoz és a lenyomat-minta készítéshez felhasznált anyagok (röntgen, lenyomat anyagok, minta készítő eszközök, fertőtlenítő szerek és oldatok, egyszer használatos anyagok...), és csak ezután jön az orvos bére, amiből még le kell vonni az asszisztens bérét is. (Megjegyzem TB alapon 18 év alatt csak az eszköz árát kell kifizetni, semmi mást, az orvosnak se kell külön fizetni). Inkább a kidobott anyagokért, a lefoglalt időpontokért, az elvégzett munkákért (ami messze nem annyiból áll, amíg a páciens a rendelőben ül), a felhasznált dokumentációért, a szülő által megdolgozott, félretett, majd szép nagy ívben a kukába repített összegért. Mert hogy egy kamasz egy követ nem mozdított meg azért a fogszabályzóért, az fix. Fájni fáj, mosni nehéz, de ez messze nem akkora probléma, hogy idő előtt le kelljen venni. Ha meg nagyon fáj, akkor szólni kell (néma gyereknek anyja sem érti a szavát).

"Azért nem teljesen mindegy hogy 5% -ban okoz-e problémát vagy 95-ban. " 0.1% probléma is krónikus megbetegedéshez vezet. Egy idő után pedig feltornássza az magát 100%-ra is. A lényeg a krónikuson van, vagyis ha nem szűnik meg a kiváltó forrás, akkor a tünetek és az elváltozások egyre csak szaporodnak, egyes esetekben visszafordíthatatlanul.

Talán a gasztoenterológusod fogorvos is? Amíg egy szívsebész sem tud mit kezdeni egy vastagbélrákkal, addig a gasztroenterológiát sem lehet egybevonni a fogászattal. Jó hogy kiderült hogy a levegő kapkodása okozta a bajt, de ez nem zárja ki fogazat miatti elégtelen rágást. Akkor se ha utána jobban lettél. Megint megjegyezném, hogy krónikus dologról van szó, tehát ne azonnal várd az eredményt, éveknek, akár évtizedeknek kell eltelnie.

Nekem a szüleim szerették volna kiskamaszkoromban a fogszabályzót. Engem is zavart a csáléság (pedig nem annyira durva a helyzet), de buta kiskölyök voltam, azt hittem, hogy ez ciki. Én nem akartam fogszabit, ők nem akarták rámerőltetni, ezért nem lett.

Aztán felnőttem, rájöttem, hogy ha valami zavar, és azon lehet változtatni, akkor hülye lennék nem élni a lehetőséggel. Így már nagykorú voltam, mikor felkerült a fogszabályzóm. Nem volt vele bajom, bár azért mindig arra gondoltam, hogy könnyebb együtt élni vele, ha az ember 14-16 éves. Úgyhogy átkoztam a szüleim engedékenységét, azt kívántam, bárcsak hamarabb rámerőltették volna...

Ugyanis, ez nem csak esztétikai kérdés, ahogy már írták. Persze, ezt tizen-huszonévesen nem értjük, de később meghálálja magát az előre gondolkodás.

Úgyhogy, pontozzatok le vagy bármi, de én biztosan erőltetni fogom a gyermekem fogszabályzását, ha szüksége lesz rá. Mert az ember a gyerekének a legjobbat akarja, hogy ne az én nehéz utamat járja e téren. Mert lehet nagyon figyelmesen, nem erőltetni, csak ne járjon úgy, ahogy én. Hogy azt kívánja, bár ráerőltették volna a szülei.