Mi a véleményetek a progenia-ról (bulldogharapás)?
Az a helyzet, hogy nekem ilyenem van és nagyon rosszul érzem magam miatta. Suliban is sokat cikiztek emiatt. Úgy érzem esélyem sincs lányt találni, mert ilyen rendellenességgel nem tetszhetek senkinek.
Voltam fogorvosnál, beszéltünk róla. Azt mondta, műtéti megoldás kell majd ehhez. Az lenne a problémám ezzel, hogy voltak már komoly egészségügyi gondjaim, ennél sokkal súlyosabbak. Nem az első műtétem lenne, de az eddigi műtétek is elég problémásak voltak és az altatással is akadtak vmi komplikációk. Ezekből már felépültem és gyógyultnak számítok, csak mégis itt egy 20 órás műtétről lenne szó, ahogy hallottam. Egy régi dokim, akihez sokat jártam és szinte mindent tud rólam, azt tanácsolta, hogy inkább ne menjek bele. És őszintén megvallva, én is félek. Sok minden túléltem már és ha egy ilyen plasztikai műtétnél megpusztulnék a műtőasztalon, az nagyon gáz lenne. Másrészről nagyon selejtesnek érzem magam. Elfogadtam, meg beletörődtem, csak akkor is rossz érzés. Lehet télleg örülnöm kéne, hogy élek és kész. Nemrég voltam fogorvosnál egy tömés miatt és ő ismét felhívta a figyelmemet erre és azt mondta, hogy ő megcsináltatná, adott is egy nevet meg címet, hogy kihez menjek.
Érdekelne még, aki ért ehhez, vagy van már tapasztalata ilyen téren, hogy mennyire lehet eredményes ez a kezelés műtét nélkül? Tudom, hogy mindenképpen szükséges a műtét, de ha csak fogszabályzás lenne és vmennyit javítanának a fogaimon, már az is több, mint a semmi.
Esetleg a műtétről valaki be tudna számolni, hogy milyen?
Mennyi időt vesz el? Tanulok jelenleg és még jó sokáig elhúzódik a képzésem. Gondolom rendszeresen kéne fogorvoshoz járnom meg a műtét sem egy hétvégi kaland lenne. Nemtom, mennyire lenne megoldható ez műtét+kezelés+minden egyéb a suli mellett? Egyáltalán mennyi időbe telne? Tudom, hogy biztos változó, de kb 1 év vagy 2 év, esetleg több?
És télleg annyira ronda ez a rendellenesség, amennyit csúfoltak miatta? Már tisztára ilyen genetikai selejt önképem alakult ki.
Szia!
Nekem is hasonló problémám van, mint neked – konkrétan minden szempontból egy cipőben járunk -. Nekem annyiból szerencsém van, hogy már régen magam mögött hagytam az iskolás éveket, és sikerült felépítenem egy, viszonylag egészséges önképet az elmúlt évtizedben. Azt kell, hogy mondjam, azok az emberek akik, azt mondják, ne foglalkozz vele, nem értik, amin átmész. Én a középiskolában depressziós lettem, pszichológushoz vittek, meg egyéb csodán mentem keresztül, mert annyira rosszak voltak a körülmények (ha nap, mint nap gúnyrajzokat készítenek rólad, majmolnak, és csoportosan körbeállva nevetnek azon, hogy nézel ki, bizony nyomot hagy egy serdülő gyerekben ). Azóta sok minden változott, nem is nagyon beszélek róla (hogy idézzek egy kis Metallicát: He said Don't you dare ask Why I'm cursed to wear this face ), de nem törölte ki semmi belőlem a vágyat, hogy „megszabaduljak az arcomtól”.
Az az igazság, hogy nem mertem eddig belevágni. Más jellegű aggodalmaim voltak, mint neked, de ezek visszatartottak. Viszont kezdem úgy érezni, hogy ezen mindenképpen túl kell esni, különben soha nem leszek elégedett.
Tanácsként annyit mondanék, hogy ha problémáid voltak az egészségeddel, és aggódsz emiatt, kezdj egészségtudatosan élni, enni, mozogni, stb. Ha pl. edzel (futsz, kondizol, biciklizel, teniszezel, akármi) szervezeted erősebb lesz, mikor a műtétre kerül a sor, és nem utolsó sorban önbizalmat is ad, ha a fizikumod jobb, mint az átlag – én legalábbis így kompenzáltam -.
Nem akarom nagyon sokat tépni a számat, csak bíztatni akarlak. Ha valaki, akkor én tudom, mit érzel, és ha anyagilag, egészségileg és talán időben meg fejben késznek érzed magad, akkor lépj.
Legjobbakat :)
Kedves kérdező, végül hogyan döntöttél?
Én is hasonlóan vagyok, két nővéremnek bulldogharapása van nekem pedig nyitottharapásom úgyhogy nálunk sajnos ez genetikailag öröklődött. Egyikünk se vette rá magát a műtétre, pedig egészségügyi okokból javasolta már több orvos is. Most elgondolkodtam, hogy bele vágok, mert nagyon zavar, áterzem én is teljesen hogy egy ilyen döntést milyen nehéz meghozni. Már az is feszélyez hogy milyen lesz az altatás és mennyi a felépülési idő, illetve az emberek reakciói is aggasztanak a végeredménnyel kapcsolatban. De összességében lehet hogy valóban megérné, csak a félelem tart vissza.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!