Egyre jobban félek, mit tegyek?

Keress másik fogorvost. Persze mielőtt bejelentkezel az újhoz, vázold a helyzetet, hogy egyáltalán így is vállalja-e a kezelésed.

Emellett megtanulhatnál viselkedni, szégyen amiket írsz.

Olyat itt biztosan nem olvastál, hogy leborítanak rohamukban mindent és még ezt is tolerálják. Nincs olyan orvos, aki elviselné azt, hogy kárt csinál a beteg, esetleg veszélyes szituációt teremt (azért, mikor fúrják az ember fogát, és akkor rángatja ide oda a fejét, ott a legkevesebb, hogy esetleg belefúr másik fogba, de ismerek olyat, aki egy ilyen malőr után szájsebészeten kötött ki, mert szétfúrták a nyelvét - nem vicces). Fogorvos vagyok. Egyetlen egy kollégám van, aki bármeddig elhallgatja a beteget, ha ő éppen ki akarja önteni a lelkét, vagy problémás és ezért egy 25 perces tömés 60 perc lesz - ő óradíjban dolgozik, hiába csinálta ugyanazt a tömést, ami az egyiknek 30 ezer forint, a másiknak 60, ha a másik a viselkedésével feltartotta a rendelést. Érdekes módon egyébként az első ilyen után hirtelen mindenki tud viselkedni, mert mikor már a pénztárcádra is hatással van, nem csak az orvos idejére, akkor megy az önkontroll. De ez így korrekt alapvetően. Nem várhatod el minden rendelőtől, hogy a különleges esetekre rendezkedjenek be. A tied ugyanis különleges, ha tetszik, ha nem. Ha már kiküldött téged, akkor tényleg volt valami a viselkedésedben. Elég sok kollégám van, igen, vannak közöttük kevésbé empatikusak, de még közöttük is extrém ritka, hogy kiküldjék a pácienst megnyugodni. A viselkedésed félrevezeti az orvost. A szádban tizedmilliméter pontosan kell dolgozni anélkül, hogy bármi másban kárt tennék úgy, hogy a bármi más közvetlenül érintkezik az operatív területtel. Ez hatalmas koncentrációt igényel és ahogy fentebb írtam, nem vicces, ha valami miatt ezt nem lehet. Te saját leírásod alapján is minden rezdüléseddel azt jelzed az orvos felé, hogy fáj. Ez viszont nem jó, ha valójában nem fáj semmi, mert akkor az orvosnak attól kell tartania, hogy mikor rántod el a fejed, vagy teremtesz veszélyes szituációt és nem fog tudni belemerülni a munkába.

Nem ismerem a kollégát, lehet tényleg vele van a gond. De ez egyszerűen kiderül akkor, ha váltasz orvost, akihez célirányosan úgy kérsz időpontot, hogy elmondod, izgulsz, félsz, voltak rossz élményeid. És akkor a rendelő eldönti, vállal-e így, vagy sem. Ugyan tudom, hogy az írásom most nagyon megbántott téged, de a környéken pl én vagyok az, aki híres arról, hogy az összes izgulóst "megszelídíti", minden napra jut olyan beteg, akár több is, aki úgy megy ki, hogy ilyen kellemes még sosem volt. De ez sem jelenti azt, hogy a toleranciám végtelen. Aki az arcomba visít, miközben semmi oka nincs rá (és nem csinálok úgy kezelést, hogy oka legyen!), annak aznapra vége a kezelésnek. Aki a viselkedésével kárt akar tenni a méregdrága műszerekben, annak is vége. Aki az én, vagy az asszisztensnőm egészségét veszélyezteti, például azzal, hogy szurival a kezemben csapkod, annak is vége. De ez eléggé logikus. Te sem tudnál úgy dolgozni, ha közben 200 decibellel visítanék a füledbe, meg rángatnálak munka közben. Te sem díjaznád, ha a földhöz vágnám a laptopodat, ami a munkaeszközöd.

Extrém esetben pedig pont erre találták ki az altatásos fogászatot. Van erre is megoldás. Mindig elmondom: minden rendelőnek megvan a profilja. Ki ezzel, ki azzal foglalkozik. Azon nem megsértődni kell, ha a te eseted nem illik bele az adott profilba. Úgy kell felfogni, mintha szájsebészeti gondod lenne, de az adott rendelő nem foglalkozik szájsebészettel, máshova kell menned, ahol van ilyen szakember. Ezzel a világon semmi gond nincsen. De eltúlozni a viselkedést, meg ahogy fentebb írtam, veszélyes szitukat teremteni azért nem kell. Szükség van némi önkontrollra és ha ez nem sikerül, akkor altatás, bódítás.