Kezdőoldal » Egészség » Fogak, szájápolás » Hogyan győzzem le a félelmem...

Hogyan győzzem le a félelmem a foghúzástól?

Figyelt kérdés

Pánikbeteg vagyok, évekig depressziós voltam és nagyon félek a fogorvostól. Több történetet hallottam, hogy voltak emberek akik az érzéstelenítő miatt ájultak el (adrenalin). Mióta ezt hallottam nem merek egyszerűen elmenni, félek, hogy rosszul leszek. Egyszer voltam fogorvosnál, akkor derült ki, hogy van kihuzandó fogam, kaptam időpontot húzásra de nem mertem visszamenni. Le is teremtett mikor először jártam nála, hogy ennyi idősen hogy lehet kihúzandó fogam. Nagyon szégyellem magam, rendbe akarom rakatni a fogaim, de egyszerűen rettegek. Hogy győzzem le a félelmem?

24/L



ápr. 10. 07:40
 1/3 anonim ***** válasza:

Egy olyan fogorvost kell találnod, akinek ha elmondod mindezt, megértően fogja kezelni. Ha bízol az orvosodban, akkor minden rendben lesz. Nekem a legutóbbi, és a költözés utáni, jelenlegi fogorvosom is olyan, hogy teljesen rá merem bízni magam. Olyanhoz én sem mennék szívesen, aki beszól azért, mert van rossz fogam. Bármilyen korosztályban elromolhat egy fog, sokaknál a szerencsétlen genetika is rátesz egy lapáttal. Úgyhogy ezt nem kell szégyellni, ha egyébként rendszeresen mosol fogat és próbálsz vigyázni a fogaidra.

Az érzéstelenítő pedig csak egy egyszerű lidocain injekció, amitől kellemesen elzsibbad a kezelendő terület (nekem gyakran a fél arcom is, így egyáltalán nem fájt semmi).

A pánikbetegségen pszichológus tud segíteni.

ápr. 10. 11:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:

Kezdésnek ne olvass ilyen történeteket, hiszen hírértéke nyilván annak van, ahol történt valami nem várt esemény, pláne ha direkt ilyen történetekre keresel rá. Azt senki nem fogja elmesélni, hogy “minden rendben volt”. Ez kicsit olyan, mint mikor szüléstörténeteket olvasol, ott is olyan horrorsztorik vannak, hogy az ember nem is érti, hogy vannak akkor nagycsaládos emberek. Hát úgy, hogy azért a többség csak túl esik rajta nagyobb trauma nélkül és mer vállalni további gyereket.

Ájulás: 6 éve praktizálok fogorvosként, voltak 12 órás napjaim is, dolgoztam 5 évet körzetben is, ahol rengeteg volt a foghúzás. 2 ember ájult el a székemben, utólag mindkettőnél kiderült, hogy nem evett semmit előtte (hiába szóltunk előre ennek fontosságáról), egyikük egész nap energia italt ivott csak. Na hát ennyire reális az ájulás.

Én félős betegeknél nem szívesen csapok bele rögtön foghúzásba, hiszen ott már önmagában az stresszforrás, hogy milyen lesz a szuri, hogy reagál majd a szervezeted és akkor maga a húzás, mint élmény. Jobb szeretek ilyenkor “ismerkedős” viziteket tartani, vagyis először egy fogkőleszedés, ahol megismerjük egymást a beteggel, én is jobban tudok úgy dolgozni, ha látom, hol van a tűréshatár, a beteg is megtanulja a szabályokat, megismeri a stílusomat. Ezután 1-1 tömés, ezzel ismerkedünk a szurival, meg itt már vannak olyan percek, ahol ki kell bírni nyitott szájjal, nem lehet pihenőt tartani, mert mondjuk éppen köt az anyag, vagy egyszerűen újra kéne valami részét kezdeni, ha megállnánk, mindent kivennénk. Tehát itt már egy jobb kooperáció szükséges. És ha ezen is túljutunk, akkor javaslom a húzást. Azon is túl kell esni, és nyilván addig semmi komolyabb restauráció, pótlás nem készül el, amíg csak 1 húznivaló fog is van, de félős betegnél vissza kell lépni egyet és a bizalom felépítése az első. Nálam ez működik.

1. válaszoló! Nyilván a tahó stílusra nincs mentség, ha esetleg úgy szólt rá az orvos. De azért ennek a történetnek is 2 oldala van: egy fog egyáltalán nem a genetikától kerül húzni való állapotba, ott nagyon sok évig nem nézett az illető fogorvosi rendelő közelébe, még akkor sem, amikor már általa is észlelhető volt a gond. Orvosi feladat az is, hogy a beteget szembesítsük azzal, ha baj van és ezt mi okozta. Az a betegnek sem jó, ha meghagyjuk abban a tévhitben, hogy ez ahogy eddig csinálta, rendben van, mert pontosan ennek talaján fogja az összes többi fogát idő előtt elveszíteni. Ez ugyanaz, mint mikor egy kórosan elhízott, diabéteszes embert kell szembesíteni a ténnyel, hogy kórosan elhízott. Nyilván ezt is lehet sokféleképpen közölni és nem megoldás tahó módon megalázni azzal, hogy “maga kövér”, de a virágnyelven fogalmazást éppen azok nem szokták érteni, akiknek a legjobban kéne. Ha a kérdezőnek súlyos elhanyagolás talaján lett húzni való foga, akkor az ő érdeke megérteni a tényt, hogy ő hanyagolta el, hiszen ebben benne van annak reménye, hogy ha változtat a hozzáállásán, akkor a többivel nem jár így. Mint ahogy a kórosan elhízott betegnél is lehet felírogatni az inzulint, meg a többit, de élete végéig (ami így nem lesz valami hosszú), szoros orvosi kontrollra, fájdalmas beavatkozásokra lesz szüksége.

ápr. 10. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:

1.

Nem kell! Csak szenvedj, amíg meg nem unod...

2.

Kicsit komolyabban: Keríts egy tapasztalatokkal rendelkező olyan szavahihető embert, aki meg tud nyugtatni. Nekem pl. szinte bérletem van a szájsebészetre! Máshova nem is mennék fogat húzatni! Igaz, oda se szívesen...😊

ápr. 13. 17:24
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!