Milyen fogorvosok kötnek ki SZTK-ban?

Nálunk az sztk-ban mindegyiknek van magán praxisa is.

Próbálják a pácienseket oda átcsalni, ha nem sikerül, akkor tényleg nem igyekeznek a munkájukra figyelni.

Én 2-szer voltam, egyszer húztak, egyszer tömtek. Úgy beszélt velem a doki, mintha egy rakás sz@r lennék. Az érzéstelenítővel is spórolt, nem zsibbadtam teljesen el, végig éreztem fájdalmat.

Azóta inkább járok magánrendelésre ( na persze nem hozzá).

Sajnos sztk-ban nagyon nehéz kifogni lelkiismeretes orvosokat és itt most nem csak fogorvosokról van szó. Nekem hála az égnek, legalább a nőgyógyászom egy becsületes, alapos ember és még kedves is. Igaz, 2 hónap a bejutási idő....

Az itteni körzeti dokim szuper, neki is van magán praxisa. 1 húzás volt, nagyon türelmes volt, lezsibbadtam rendesen és 1 pillanat alatt ki is húzta.

Szerintem ő a kivétel. A helyettese szájsebészetre küldött egy abszolút menthető foggal, jóformán meg sem nézett, az asszisztensével konzultált, hogy na mi legyen. Az asszisztens viszont végtelenül kedves volt legalább.

Nyilván nem az összes SZTK-s fogorvossal van a baj, míg a páciensek nem tehetnek semmiről. Nekem az a véleményem, hogy a magyar társadalomnak némi önkritikát kellene gyakorolnia, kicsit kintebb nézni a fejéből, és akkor láthatná, hogy mind egyéni, mind rendszerszintű probléma van ÉS ebből fakad az, hogy az sztk-s fogászatnak rossz a megítélése.

Lássuk sorban ezeket a problémákat:

1. a finanszírozás évtizedek óta semmit nem változott, csakhogy a technológia nagyon is sokat. Kivonják az amalgámtöméseket a forgalomból, csakhogy a modern kompozíciós tömések költségei az amalgám többszöröse, csak kifizetni nem akarja senki sem a különbséget. A gyökérkezelések ugyanez: egy endomotor, amivel általában egy korrekt kezelés végezhető fél-másfél millió forint, és akkor ezekbe a tűk, horribilis összeg. Ezt sem fizeti ki senki sem, így marad a jó öreg reszelgetés, ami minőségben köszönő viszonyban sincs a gép kezelésnek. Azokban az sztk-s rendelőkben, ahol mégis van erre készülék, ott az orvos a saját zsebéből vásárolta meg - tehát akkor mégis csak van jó szándék ezekben az emberekben, ha a fizetésének egy részét arra költi, hogy a tb-s betegnek legalább egy elfogadható színvonalú ellátást nyújthasson.

2. Egyre kevesebb orvos jut egyre több betegre. Csakhogy a mennyiség a minőség rovására megy. Például egy korrekt gyökérkezelés egy több gyökerű fogba IDEÁLIS esetben is minimum 45-50 perc. Csakhogy a tömegek miatt erre sokszor jut mondjuk fél óra, vagy annyi sem. A környéken számos betöltetlen praxis van ahol egyáltalán nincs ellátás, de a lakosság, ahelyett, hogy az önkormányzatnál, az OKFŐnél, vagy a tököm tudja kinél verné az ajtót, kering jobbról balra meg balról jobbra, amíg nem talál olyat, aki ellátja.

3. Az egyének hozzáállása kritikán aluli. Könnyű úgy magánban jó munkát végezni, ha magánorvosként részint megválogathatod a klientúrádat, részint nem vállalsz akut, soron kívüli eseteket, részint annyi időt szánsz egy kezelésre, amennyit csak jól esik. Egy sztk-s rendelésen ez mind nem így van. Területi ellátási kötelezettsége van az orvosnak, ami azt jelenti, hogy ha a nap közepén megjön a feldagadt arcú Gipsz Jakab, el kell látni. Hiába van az orvos végig írva betegekkel, Gipsz Jakabnak is kell szorítani időt, ami így nyilván az időpontostól megy el, mert valahonnan el kell venni. Ehhez hozzájön, hogy Gipsz Jakab általában különleges beteg is, értsd: ő az, aki nem zsibbad elsőre, ő az, aki minden igazolvány nélkül állít be, hogy aztán az asszisztens keresgélje őt a rendszerben (ezzel is percek mennek el), ő az, akinek fingja nincs a szedett gyógyszereiről és azzal is percek mennek el, míg nagy nehezen kitalálja az orvos, hogy merjen-e fogat húzni neki, vagy olyan vérhígítót szed, amivel kontraindikált, és ő lesz az is, aki a kezelés végén alkudozik a következő időpontról, mert ő DOLGOZIK, ő nem ér ám rá bármikor, ő csak este 7 után tud jönni, lehetőleg pénteken (ekkor megint egy pár perces szócsata arról, hogy miért nincs péntek este rendelés, vagy miért vannak az esti időpontok hónapokra előre lefoglalva más betegnek, akik szintúgy DOLGOZNAK).

4. Az általános szájhigiénia köszönő viszonyban sincs attól, ami elvárható lenne ép értelmű, végtagokkal rendelkező emberektől. Minden 2. beteget meg kell tanítani tisztálkodni, csak ebből alig 1-1 fogadja be azt, amit mond az ember, nagy részénél egyik fülön be, másikon ki, esetleg vissza is beszél, hogy pont így csinálja, vagy még ennél is jobban. Mindennapos, hogy bemegy az ember vastagon álló fogkővel, 18 lyukas foggal, de jobb szájhigiéniát akar igazolni, mint ami az orvosnak van, meg persze ő minden évben jár ellenőrzésre, eddig soha semmi gond nem volt. Ezzel megint idő megy el, hogy valahogy megtaláld az a kommunikációs csatornát, amivel mégis rábírod az illetőt, egyrészről hogy ne hazudozzon, mert ezt nyilván senki nem veszi be, másrészről hogy értse meg, addig nincs értelme tömögetni, amíg attól vérzik az iszonyat gyulladt ínye, hogy levegőt fúj rá az orvos. Csakhogy mint írtam, mennyiség van a körzetekben. Ezekre valójában nincs idő, hogy is volna? Van 30 perce az orvosnak mindenkire. 30 percbe férjen bele a kezelésen kívül a tájékoztatás, az adminisztráció, az érzéstelenítés, a panaszok meghallgatása, miközben maga a kezelés is ennél több idő sokszor. És erre van többnyire egy asszisztens, nyilván többre nincs pénz, mert ezt sem óhajtja kifizetni senki sem. Csakhogy annak az asszisztensnek 3 helyen kell lennie egyszerre: csörög a telefon, az orvos kér valamit, és kopogtatnak az ajtón.

Én azt gondolom, hogy amíg százezrek nem tűntetnek a Parlament előtt, addig meg is érdemli a magyar társadalom ezt az egészségügyet. Panaszkodni tud mindenki, hiszen a világ legkevesebb energia befektetésével jár szidni az sztk-st, de kimenni az utcára és követelni valamit a pénzünkért? Na nehogy már!

Még annyit hozzátennék, hogy éppen a 3-mas válaszoló az, aki kiválóan reprezentálja az átlag hozzáállást: ha problémád van az ellátással, akkor annak felettesét, az önkormányzatot vagy az OKFŐ-t kell értesíteni, nem őt elküldeni a fenébe (ez amúgy is kicsit hihetetlenül hangzik, nagyon bátornak kell ahhoz lenni, hogy elküld melegebb éghajlatra azt, aki egy fúróval közelít feléd).

Igen, fogorvosok vagyok, 5 évig dolgoztam körzetben, mint alkalmazott, jelenleg magánrendelőben. Nagyon szerettem volna a környéken saját körzethez hozzájutni, hiába van azonban vagy egy tucat tartósan betöltetlen körzet, minekután a lakosság nem panaszkodik, ezért addig az önkormányzatnak sem sürgős orvost találni (ugye nem csak orvos kell, hanem egy felszerelt rendelő is minimum, tehát ez pénzbe kerül, meg a végén még dolgoznia is kell vele valakinek). Ez rendszerszinten gond, nem egyedülálló a környéken, de amíg az egyéneknek ez tökéletesen megfelel (legalábbis a viselkedésükkel ezt tükrözik, mivel semmilyen hivatalos szervnél panaszt még nem tett senki), addig nem is fog változni. Na, ezért tart itt a teljes egészségügy, ahol.

Igazából meg lehet érteni a dolgozó embereket is. Ha valaki csak péntek este 7-kor érne rá, nyílván nem azért mondja, hogy az orvost bosszantsa vele. Vannak olyan fogászati kezelések, amik megigénylik, hogy többször visszamenjen a páciens, sőt, még annál is többször, ha komplikaciók merülnek föl. Ha a páciens pont akkor dolgozik, amikor az orvos ráér épp, pont akkor dolgozik, amikorra az időpontot tudják adni, akkor el kell kéredzkednie vagy később érkeznie ami 1-2 alkalommal beleférne, de az már nem jó, ha a munkaadó azt látja, hogy a beosztottja FOLYAMATOSAN előbb lelép, később érkezik, nem tudja a magánügyeit munkaidőn kívül intézni.

A páciensnek meg nem feltétlenül van a zsebében felesleges 100-200 ezer forintja, hogy magánorvoshoz menjen. Én is voltam abban az anyagi helyzetben, hogy kiváltottam kb 80 ezerért a szemüvegem, majd sírógörcsöm volt, mert utána pont bejöttek olyan kiadások, hogy örültem, hogy nem haltam éhen, így érthető, hogy ha valaki választhat, hogy x forintot elkölt egy tömésre vagy inkább megcsináltatja SZTK-ban és a megmaradt pénzt olyan dolgokra elkölti, hogy rezsi, kaja, esetleges SOS szerelés, stb, inkább az utóbbit választja.

Ugyanez a dolgozó ember, akinek nincs pénze magánfogászatra járni és a munkájából se szeretne folyton lógni szintén nem tehet arról, hogy neki épp olyan gondja van, amivel nem tud várni 2 hónapot.

Ami az adminisztraciót illeti, egyrészt én se tudnám elmondani, hogy mi volt a gyógyszer neve, amit szednem kellett, amikor lázas betegen 0 hanggal feküdnöm kellett, sajnos nem tudom ezeket a több szótagból álló latin szavakat megjegyezni, így ha az orvos megkérdezné, nem tudnam megmondani. Pont most írtak fel egy gyógyszert, kiváltottam, de nem tudom a nevét, meg kéne néznem a dobozt és utána úgysem emlékeznék rá, én pedig nem tudhatom, hogy ezt majd hol és mikor kérdezik tőlem, nem biztos, hogy számítok arra, hogy amikor elmegyek a fogászatra egy általános vizsgálatra majd ezt az adatot is kérdezik, mert találtak valamit, ami kezelést igényel, de tudniuk kell, hogy mi a gyógyszer neve, amit felírtak. Nyílván elmondom, hogy mire írták fel, meg hogy mire emlékszem, mivel kezdődik a neve, nyílván ezzel több időt elveszek az asszisztenstől es az orvostól, de nem jókedvemből teszem.

Másrészt a papíroknál sem mindig vagyok tisztában, hogy mire van szükség. Orvosnál kértek már el tőlem olyan ezer éves leletet, amiről fogalmam sem volt, hogy kérni fogják, így nem vittem magammal. Ezzel megnehezítettem az orvos dolgát, de nem azért tettem, mert reggel úgy ébredtem volna fel, hogy ezt szerettem volna tenni és egész úton az orvos felé kalapáló szívvel alig vártam volna, hogy láthassam az orvos csalódott arcát.

A fogkő, lukasfogak sem feltétlenül azért vannak, mert a páciens fogjeféje a zoknisfiók mélyén van 2013 óta csontszárazon. Ezt is több ok kiválthatja. De ha a szájhigiénia, ahány orvos, annyiféle módon mondják, hogy tisztítani kell a fogakat, kb van, hogy az egyik ellent is mond a másiknak.

Érthető, hogy kevés az orvos, sok a beteg, de nem lehet ezt csak egy oldalról nézni. Ahogy az orvost sem lehet szídni, úgy nem lehet a pácienst sem.

Azért írtam úgy 8-as, hogy egyéni ÉS rendszerszintű gond is van. Valójában ez egy tipikus adok-kapok probléma, kicsit mint a farkába harapó kígyó, egymást generálják a gondok. Például, amit írtam, hogy a mennyiség a minőség rovására megy, ebből az lesz, hogy sokak szájába csak gány munka kerül, ami miatt később megint ellátásra fog szorulni. A beteg megunja, hogy az orvos mindig ideges és nem tudja megcsinálni ennyi idő alatt elfogadható minőségben a munkát, ezért elmegy magánrendelésre, ami eleve arra van berendezkedve, hogy térben, időben és minőségben is jó legyen. Tehát vagy van egy olyan rendelési idő, ami mellett nem kell szabit kivenni, vagy tudnak úgy időpontot adni, hogy egyszerre több dolog is beleférjen, illetve egyáltalán mivel előre tudható, hogy Gipsz Jakabnak ott egy közepes tömés lesz, eleve annyi időt hagy ki, mondjuk 45 percet. Mi lesz ebből a konklúzió? Hát az, hogy kontár a körzetes és jó a magán. Csakhogy lehet a körzetes is tudott volna ilyen jó munkát végezni, ha nem jött volna oda éppen pont 2x annyi beteg, mint amennyi a magánhoz, nem kötné most már az OKFŐ bizonyos szabályokhoz, nem kellene a hónap végén azzal sakkoznia, hogy minőségi tömőanyagra költsön-e vagy foghúzáshoz szükséges sebellátást igénylő anyagokra. De mivel a beteg végül nem tett sehol sem panaszt, így végeredményben sem az önkormányzat, sem az OKFŐ nem fogja megtenni a szükséges lépéseket, például nem fog pénzt áldozni arra, hogy jobban felszerelje a rendelőt, vagy mondjuk új körzetet nyisson meg.

A dolgozó embereket megérti mindenki. Pont ezért van délutános rendelés is. Csak neked meg azt kell megértened, hogy ebben az esetben akkor az, aki nem tud bármikor jönni, csak heti 1 olyan időpont van, amikor el tud szabadulni, akkor neki abban kell alkalmazkodnia, hogy ne 85 időpontra legyen szüksége. Erre jó egyébként a rendszeres szűrés. Nem tudok azzal mit kezdeni, ha a következő 3 hónapra előre le van foglalva minden esti időpontom. Megértem, ha valakinek csak ez jó, de akkor az illető becsülettel kivárja a sorát, ha az 3 hónap is és ne veszekedjen velem, mert nem fogom falhoz vágni a gyerekem és őmiatta minden este bent maradni, emberből vagyok én is, amúgy én is DOLGOZOM és ha már itt tartunk, én miattam sem nyit ki a bank vasárnap délben, ha nekem akkor jó. Az orvos abban alkalmazkodott, hogy délután is rendel (mi például este 7-fél8ig is!), de a dolgozó ember meg abban alkalmazkodjon, hogy nem foglalja le az összes esti időpontot, mert kivárta míg az összes foga kilyukadt, hanem legyen kedves évi egyszer eljárni kontrollra és ha véletlenül van is gond, az éppen 1 további időpontban megoldható.

Aztán. Nyilvánvalóan azokról a rendszeresen szedett gyógyszerekről van szó, amiket az adott páciens már évek óta ismer. Vagy ismernie kellene. Ez nagyon aranyos, hogy itt mentegeted magad, hogy te nem tudod ezt a sok latin ilyet olyat megjegyezni, de senkit nem is érdekel, hogy lázasan te egyszer kaptál egy Algopyrint, arra vagyunk kíváncsiak, hogy vérhígítót tetszik-e szedni, vagy tetszett-e sugárterápiát kapni. Itt megint bejön az edukáció hiánya, mert igen, az bizony az edukáltsággal van összefüggésben, hogy ha én évek óta szedek valamit, akkor azért valami fogalmam van róla, hogy amúgy azt mire kapom. Senki nem latin diagnózisokat vár el, csak ennyit: szívbetegségem van, vérhígítót szedek, nem tudom a nevét kívülről, de leírtam egy cetlire. Ennyit kellene tudni, és ehhez még csak MTA professzornak sem kell lenni, egy 85-ös IQ és 8 általános bőven elegendő ahhoz, hogy ha orvoshoz megyek, de nem tudom fejből a szedett gyógyszereimet (ami abszolút érthető, főleg ha valakinek többfélét is kell szednie), akkor leírom magamnak és őrzöm a pénztárcámban. Mellékesen jegyzem meg, hogy ha összeesel az utcán, akkor a mentősöknek sem indifferens, hogy azért estél-e össze, mert diabéteszes vagy és ez egyértelműen kiderül a tárcádban talált cetlin lévő gyógyszerekből, vagy mert valami egyéb rohamod van. Sok idős ember csinálja így és nagyon hálásak is vagyunk nekik és mivel sok idős ember erre képes, így igenis megdöbbentő, amikor egy dolgozó felnőtt ember nem.

Az, hogy kérnek valami papírt, az messze nem ugyanaz, minthogy belépsz egy eü intézménybe, és recsegős fingra várod az ellátást, sem egy TAJ kártya, sem egy lakcím nincs nálad, nem tudod igazolni, hogy ki vagy, nem lehet emiatt elszámolni sem a kezelésedet, ráadásul annyit sem lehet beazonosítani, hogy tényleg oda tartozol-e körzetileg. Ez megint teszem hozzá, IQ kérdése, hogy nem rohangálunk úgy, hogy semmi irat nincsen nálunk. Persze, az előfordul, hogy valaki nem visz ezer éves leletet magával - ezt amúgy én magam is f@szságnak tartom, hogy a mai EESZT világában besárgult, kutya szájából kitépett hányingerre emlékeztető fecnikkel kell rohangálni, mert a 80 éves doktorbácsi, meg Marika az asszisztens nem tudja ezt online megnézni - de különbség van aközött, hogy megjelensz minden nélkül és még te vagy felháborodva, mert a szavad kevés az azonosításodhoz, és aközött, hogy olyan leletet kérnek, amire éppen pont 20 éve nem volt kíváncsi senki, látványosan nincs ezzel összefüggésben az aktuális gondod és egyszeri, akut betegség volt, nem krónikus megbetegedés. Nem beszélve arról, hogy szinte mindenki kezébe ott az okostelefon, mibe telik lefotózni az irataidat?

Mint írtam, rendszerszintű gond is van. Kezdve attól, hogy nincs egy rendes egészségtan óra, ahol megtanítana olyan alapvető dolgokat, mint például szájápolás, de ott kéne elhangozzon pl az is, hogy ha igénybe szeretnél venni egy ellátást, akkor nem baj, ha nálad vannak az irataid. A fegyelmezetlen beteg türelmetlen és kapkodó orvost generál, a türelmetlen és kapkodó orvos miatt pedig a fegyelmezett beteg nem kap rendes ellátást. A fegyelmezetett beteg viszont nem panaszkodik, így senkinek nem érdeke az adott rendelés színvonalán javítani, akár mondjuk még egy személyzettel, modernebb gépekkel vagy amire éppen szükség van, így minden marad ugyanúgy.