Szerintetek akinek rosszak vagy hiányosak a fogai mindenképpen valamilyen betegségre utal?

Élet más példát mutat,láttam olyan öregeket akik egy,két foggal éltek le 80-90- évet . Már 40-50- éves koruktól . Szomszédok ilyenek voltak .

Szimplán genetika,plusz életvitel mód mint jó magamnak is aki foggal bontottam a gyöngy,pepsi-s üvegeket és felkarcoltam a fogzománcot ki is kellett rá vagy 5-övre húzni a fogaimat . Mert lusta voltam elmenni a fogorvoshoz tömíteni .

Fogorvosként válaszolok, előre szólok, hogy tisztában vagyok vele, hogy sokaknak nem fog tetszeni, amit most leírok, a válaszom az 5 év orvosi egyetemi tanulmányaim és a saját tapasztalataim alapján született.

Napi átlag 20 beteget látok el, ez egy héten 100 körül van. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az elmúlt mondjuk 2 évben hány olyannal találkoztam, akiket, mondjuk úgy, fel lehetett menteni valamilyen betegségre hivatkozva (1 súlyos autoimmun beteg, illetve tumoros páciens, akinek nyilván legkisebb gondja is nagyobb volt a fogászati szűrővizsgálatnál, illetve egyszer volt egy balesetes kisfiú). Amikor beül valaki a székbe, akivel még nem találkoztam és elkezdi a szokásos mantrát a genetikáról, a várandóságról (de volt, aki a válására fogta a szájában lévő állapotot) azt 2 másodperc alatt sarokba lehet szorítani 1-2 egyszerű és teljesen releváns kérdéssel: mikor volt utoljára fogorvosnál? Átlagosan minden hónapra egy olyan páciens jut, aki a szokásos éves, féléves ellenőrzésre érkezett hozzám, míg naponta van 4-5 olyan, aki akutan esik be, fogfájósan olyan foggal, ami nem tegnap tört le a puha kenyérbélre, hanem hosszú évek elhanyagolásának köszönhetően került olyan állapotba, amilyenbe. A mikor volt utoljára fogorvosnál kérdésre gyakran 4-5 év a válasz, de ennél többet is szoktak mondani. Véleményem szerint ilyen esetben nem beszélgetünk sem genetikáról, sem betegségről. Akinek jól láthatóan vastagon áll a fogkő a szájában, akinek jól látható kráterek vannak a fogaiban, az mire vár? De ugyanígy említhető egy bűzös lehelet is, ami nem tudom másnak hogy nem tűnik fel, mikor én dupla maszkban, plexiben érzem akár egy méterről is.

De ugyanígy sarokba szorítható azzal is, mikor tükröt adok a kezébe és szonda hegyét végighúzva egy elülső, amúgy elméletben könnyen tisztítható fogán, vastag, több napos lepedéket szedek le róla. "De én mostam fogat". Hát igen, csak ugye itt jön be, amit ebben a kategóriában is gyakran próbálok leírni (ami miatt szintén nem vagyok itt valami népszerű), hogy a fogmosás odafigyelést és technikát igényel, valamelyik (leginkább mindkettő) hiányzik az illető életéből, pláne ha olyan fogakról van szó, amelyekhez még tényleg viszonylag könnyen hozzáfér az ember és a tükörbe belenézve látszódik is, hogy van-e ott valami, vagy sem. És még ehhez tegyük hozzá, hogy fogorvoshoz jött, számolok vele, hogy most egy picit jobban is igyekezett, mint a többi napon.

Elsősorban kisgyerekeknél hallom nagyon gyakran, hogy "pedig nem eszik csokit és csak vizet iszik". És mindemellett ott látom kikandikálni a Kubut meg a zöld löttyit anyuka táskájából. De ha már itt tartunk, az is igen megdöbbentő, mikor a 4 éves kis Noelka egyedül mossa a fogát, miközben Noelka a korából adódóan erre képtelen, aki a fenekét egyedül nem tudja kitörölni úgy, hogy ne kelljen segíteni, az a fogait sem fogja tudni megmosni, hiszen a fogmosáshoz kézügyesség kell, nagyjából olyan szinten, ami mondjuk a gyöngybetűk elsajátításához is szükséges. És minden esetben mit hallok mégis? Genetika, genetika, genetika. Nem tudok sajnos erre mit mondani, mert szívem szerint azt reagálnám, hogy egyelőre ezzel a szóval senkinek sem javult sem a diagnózisa, sem az arra kapott terápiája, hova tovább, ha valakinek ennyire rossz a genetikája, akkor van értelme itt tömögetni, meg pótolgatni? Mert logikusan ugye nincs. De ezt nyilván nem lehet mondani, hiszen még itt is éppen az anyámba nem vagyok elküldve, ha leírom a jó szájhigiénia eszközeit és lépéseit. Ezért annyit próbálok, hogy elmagyarázom mi miért alakult ki és mit lehet ellene tenni, aztán ha csak egy embernek bejut az információ, már megérte a fáradozás. De sajnos a többségnek nem jut be, feljönnek gyakorira, ahol bizonyosan be fogja írni egy laikus a genetika szót, meg persze a vitaminhiányt és nyilván mindenkinek szimpatikusabb néhány bekapkodott tabletta, mint az, hogy esetleg gyökerestül kell változtatni eddigi szokásokon.

Ezek alapján betegség a legritkábban áll a háttérben és sajnos leggyakrabban az elhanyagolás. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy ne lennének bizonyos, amúgy egész gyakori állapotok, amelyek ne segítenének rá a fogak, vagy a fogágy romlására, de önmagában mondjuk egy kettes típusú diabétesz ehhez kevés, minden esetben ott van az emberi hozzáállás is, csak maximum a betegsége miatt gyorsabban romlik, mint egy egészséges, de hasonlóan figyelmetlen egyénnél.

És még annyit kihangsúlyoznék, hogy alapvetően ezen tanácsok megfogadása nem az én érdekem. Nem nekem fog fájni a fogam, nem nekem kell 40, vagy akár 30 évesen fogak nélkül élnem. Tehát ezért is furcsa néha az a reakció, amit egy-egy válasz esetén kapok, hiszen azt nyilván a legjobb segítő szándékkal írtam, megtehetném, hogy tovább görgetek, hogy ráhagyom a kérdezőre, hogy nem vonom kérdőre a hülyeséget írót. De megteszem, pont amiatt, amit fentebb is írtam: hátha valakinek bejut.