Éjszakai fogszabályzó okozhat fejlődési rendellenességeket?

Hűűha! Először is: a fogszabályzás egyetlen feladata pont a fejlődési rendellenességek kezelése. És akkor kezdjük azzal mi is a fejlődési rendellenesség: bár előfordulhat preeruptiós rendellenesség (pl. szájpadhasadék) és a genetikai is közrejátszhat, az állcsontok fejlődési rendellenességei elsősorban külső behatások következtében alakulnak ki leginkább gyerekkorban. Például a cumizás (cumi, ujjszopás, akár a túlzott szoptatás), nyelvlökéses nyelés, ajakbeharapás, szuvas tejfogak - főleg az ez által kialakult foghiány.

Vegyük a leggyakoribbat: a cumizást. 2-3 éves korig mondhatni van pozitív hatása az állcsontokra, erősíti a nyelvet és a rágóizmokat. 3 éves kor után viszont már megfigyelhető nyitott harapást okoz - ami pedig egy sor további rendellenességgel jár (szájlégzés, beszédhiba, rágási nehézségek, szűk fogívek...). Ezzel is megvan a fejlődési rendellenességünk, mi a teendő? Ha időben abbamarad a cumizás az állcsont magától visszaáll a normális pozícióba. Hogyan? Egyszerűen az ajkak, az arc- és rágóizmok visszatolják, pont úgy ahogy egy fogszabályzó készülék tenné. Persze nem feltétlenül nyom nélkül, hiszen a cumizás komoly függőséget okozhat és nem egyszerű leszoktatni róla a gyereket (az ujjszopás még rosszabb). Na de arra akartam kilyukadni ezzel, hogy a fejlődési rendellenesség egy rossz irányú erőhatástól alakul ki, amit a legegyszerűbben egy ellentétes erőhatással lehet kijavítani. Ezt hivatott elérni egy fogszabályzós készülék.

Direkt nem említettem eddig a headgeart. Ez ugyanis egy fogszabályzó típus, úgy mint a kivehető készülékek vagy a rögzített készülékek. És mint ahogy a rögzítetteknek és a kivehetőknek is több fajtája van a különböző anomáliák és esetek kezelésére, úgy a headgearnek is több fajtája van (lehet önálló vagy kivehetővel/rögzítettel kombinált). Ma is ugyanúgy használatos eszköz (persze vannak újítások), csak ezt a legtöbben nem kötik az orrodra. Gyerekeknél, fiatal állcsontnál van inkább haszna és nem egy szép eszköz, ezért sokan inkább egy alternatív kezelési tervet kérnek az orvostól. Sok esetben ez azzal jár, hogy később elkerülhetetlen lesz az állcsontműtét (ezt nem mindig látni előre). Olyan meg nincs, hogy rátolja a létútra vagy az agyra. Ezeknek ugyanis nem sok köze van az állcsontok deformitásához. Állcsontműtétnél, ahol a csontban futó főidegre nagyon oda kell figyelni, már jóval gyakoribbak a hibalehetőségek. Bár hozzá kell tenni, hogy akinek öntudatlanul is rossz szokásai vannak, amiből kialakultak az állcsont rendellenességei (pl. szájlégzés, bruxizmus, nyelvlökéses nyelés...) és nem tanul meg alkalmazkodni az új helyzethez (akár azért, mert az orvosa nem vette észre a jeleket), annál felléphetnek gondok. Leginkább azért, mert a kezelés a rossz szokást nem szünteti meg, ami negatívan hathat a kezelés folyamatára és az eredményre is.