Introvertáltság és önkielégítés közötti kapcsolat?

Az nagyszerű, hogy ismered a befelé forduló személyiségre szolgáló idegen kifejezést, de ha az állítmány fogalmával is tisztában vagy, akkor felfedezheted, hogy nem tettél fel kérdést.

Tulajdonképpen mire vársz választ?

Hogy van-e kapcsolat a kettő között? Vagy hogy mi az összefüggés, ha van?

Hát én eléggé introvertált vagyok, szóval ahogy előttem írták emiatt nehezen ismerkedem. Kivéve szex, szex témában viszont nagyon könnyen és nagyon nyitott vagyok.

Tehát ha sikerül partnert találni ilyen olyan szexuális vágyakhoz, akkor nyilván azt élem ki. De ha éppen nincs akkor több maszturbálás időszakosan

az introvertáltság nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki nehezebben ismerkedik. nagyon sok könnyen ismerkedő, sőt nyilvánosság előtt is sokat szereplő híres ember is introvertált, csak ők megtanulták kezelni az ismerkedési és nyilváossági dolgokat, míg sok másik introvertált nem tanulja meg kezelni ezeket és ezért mosódik sokaknál össze a két dolog.

az introvertáltak nem szeretik és kevésbé érzik magukat jól a nagyobb társaságban, társas, nyilvános helyzetekben, ezért ők nehezebben élik meg az ilyen helyzeteket, több energiát von el tőlük és inkább magányosan, töltődnek fel, ők inkább elvonulva kapcsolódnak ki. ezzel szemben az extrovertált emberek jobban érzik magukat társaságban, szereplés közben, jobban viselik a nyilvános helyzeteket, őket pont a társaság tölti fel, társaságban kapcsolódnak ki és ők inkább a magányt viselik rosszabbul.

kellő tudatos odafigyeléssel, szervezéssel és gyakorlással az introvertáltak ugyanolyan, vagy akár jobb társasági készségeket is elsajátíthatnak, mint az extrovertáltak. ehhez persze akarni kell és tenni érte, meg főleg tudatosan szervezni a dolgokat, hogy a kimerítő társasági progaramok között legyen elegendő magányosabb töltődés, kevésbé viselje meg őket, stb.

ha érdekel az introvertáltság téma, akkor érdemes elolvasnod Marti Olsen Laney: The Introvert Advantage című könyvét. úgy tudom, hogy magyarul nem jelent meg, de ezen a blogon van róla egy elég jó kivonat magyarul:

[link]

a fentiekből következik, hogy az introvertáltság, mint személyiség típus egyáltalán nem determinál semmilyen viselkedési mintát. amennyiben valakinek nem sikerül megfelelő határozottsággal és tudatossággal kezelnie saját introvertáltságukat, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy egy introvertált személy társasági készségei kevésbé fejlődnek ki és hátrányosabb helyzetbe kerülHET, ami miatt akár az ismerkedés és pártalálás is nehezebb leHET számára. ugyanakkor ez egyáltalán nem törvényszerű. van egy csomó introvertált, akinek nem okoz gondot az ismerkedés, mert azért a társadalom, az iskola és a jó szülői nevelés nagyon sok mindenen át tudja segíteni az embert. ismerkedési problémái inkább azoknak az introvertáltaknak vannak, akik be is zárkóznak az introvertáltságukba, nem sikerül az iskolában és a családban megfelelően elsajátítani a társas érintkezésekhez szükséges készségeket és emiatt jobban elszigetelődnek a világtól, amiből egy idő után egyre nehezebbé válik számukra a kitörés. de ez nem törvényszerű és sosem késő változtatni rajta, csak minél idősebb valaki, annál nehezebben változik a személyisége és a szokásai.

amúgy vannak, akik (nők és férfiak egyaránt) jól működő és aktív párkapcsolat és rendszeres szex mellett is önkielégítenek. ez leginkább a szexuális igények mértékétől függ. az önkielégítés kb. mindig kéznél van, míg a párod vagy ott van vagy nincs, vagy ráér, vagy nem, vagy van kedve, vagy nincs, stb. különösen, ha a pár tagjainak eltérő a szexuális étvágya, egyik gyakrabban kívánja a szexet, a másik ritkábban, vagy csak szervezési, szabadidő okokból nem egyformán érnek rá, sok féle oka lehet.

a gond az, hogyha valaki beéri az önkielégítéssel és ezért nem is keres párkapcsolatot, elfogadja, hogy neki nem megy az ismerkedés és beéri a pótszerekkel, belenyugszik a kudarcba, ahelyett, hogy megpróbálna változni, fejlődni, változtatni a helyzetén. de ez nem függ az introvertáltságtól és nem egyenes következménye annak. ugyanúgy, ahogy a pesszimizmus is vezethet ide, mert a pesszimista is hajlamos sajnáltatni kicsit magát, de inkább elfogadja sanyarú sorsát, minthogy megkeresse a változtatás lehetőségét és változtasson. de attól, hogy valaki pesszimista még ugyanúgy nem garantált, hogy le is mond mindenről és semmi nem sikerül neki, csak jó eséllyel csökkenti rossz hozzáállással a saját esélyeit sok mindenre...