Nem merek elmenni urulógiára pedig már nagyon el kéne. Elég régóta van egy fél here nagyságú csomó a bal herém mellett ami olyan mintha ilyen giliszták lennének összegabalyodva benne és lenyúl egészen a herém aljáig?

Visszér.

Arra nem gondoltál még, ha esetleg rákos lennél (ez alapján nem valószínű, de ha most azt mondják hogy semmi bajod, akkor úgysem mész el), akkor csak rontaná az életben maradás esélyét a halogatás?

Rengeteg olyan kis egészségügyi probléma van, amit a minél előbbi orvosi szemle és kezelés megoldana egyszerű módon is. Helyette viszont elbagatellizálják a dolgot, vagy halogatják amíg súlyosabbra nem fordul át, hogy utána már szükség legyen akár azonnali vagy komolyabb beavatkozásra is. Miközben már hetekkel-hónapokkal túl lennél a dolgon akkor, ha elmentél volna amikor tapasztalsz változást.

Ezek alapján rajtad itt senki nem fog tudni segíteni, mert az elhatározás benned kell hogy létrejöjjön.

Más szemszögből: azzal, hogy nem veszel tudomást dolgokról, nem teszi őket meg nem történt dolgoknak, vagy nem létezőnek. A probléma adott, valós, és egyes esetekben csak rosszabb lesz, ha figyelmen kívül hagyod.

Ettől többet nem lehet mondani, és látszólag nincs is értelme. Ha nem mész el, akkor viszont éld úgy a napjaidat, hogy kizárod a dolgot, mert így még tudat alatt is stresszeled magad feleslegesen, ami csak több egészségügyi problémát generál.

"Tudom ,hogy el kéne mennem..már annyiszor elindultam de mindig visszafordultam,nem szégyenlős vagyok,csak egyszerűen visszatart a félelem a hereráktól."

Ha hererák lenne, ezzel a mentalitással ítélnéd magad halálra. Tudom, nekem sajnos volt...