Ismertek olyan specialistát aki kései pubertással foglalkozik? Vagy valaki aki segíthetne?

20 éves vagyok. Az általános vélekedés szerint a pubertás kezdete és vége között maximum 5 évnek kell eltelnie, akkor nevezhetjük normálisnak. Én már lassan 7 éve "pubertálódom". Többek között csak másfél éve nőtt ki a szakállam ( ami még mindig gyenge és gyér), vagy a mellkasomon a szőr csak most kezdett el pihésedni. Vékony vagyok (BMI 19), azonban még mindig duzzadtak a mellbimbóim és zsírosak a melleim (12-3 éves korom óta). A hasamra is gyorsabban rakódik le a zsír, ezzel szemben egyáltalán nem vagyok izmos-vállas. 14 éves korom óta küzdök erős - olykor durva - pattanásokkal. A szexuális vágyam is alacsony, egyáltalán nem olyan erős és intenzív, mint a hasonló korú fiúknak (Már három éve nem érzek késztetést arra, hogy legyen bármiféle párkapcsolatom - de még szexuális téren sem - pedig egyáltalán nem vagyok kocka, otthon ülő típus. Sőt! 4-5 naponta érzem, hogy talán magamhoz kellene nyúlni, de azt is csak úgy, hogy "emlékeztetem" magam. Az ondóm mennyisége és minősége még 4-5 nap elteltével sem túl sűrű és sok, max 5 ml, hígabb állagú, de legalább fehéredik már 2-3 éve, ha pedig naponta csinálom, akkor max 1,5-2 ml körül van.). Emellett erősen dekoncentrált és fáradékony vagyok, nem bírom még az átlagos napi megterheléseket sem. Vitaminokat szedek, egészségesen étkezem - semmi magas glikémiás indexű étel, zöldségek, gyümölcsök, húsokból sem a nagy erős zsírosak, inkább csirkemell vagy vékonyabb sertés húsok-. Kondizni jártam, akkor némileg erősödtem, de nem olyan ütemben, mint a többiek. Az edző állandóan pakolta volna a nagyobb súlyokat, de nem bírtam, emiatt abbahagytam. Otthon súlyzózok azóta, de ha két hetet valami ok miatt kihagyok, meg se tudom emelni már. Ez normális? Hiába voltam vérvételen, semmi rendellenességet nem mutatott ki. Esetleg van valami, amiről megfeledkezhettem, vagy valami arányosság a hormonok között, amit talán az orvos félvállról vett? Úgy érzem bárhol keresgélek, senki nem tud vagy akar segíteni. Pazarlásnak és szarnak érzem az életem így. Vagy öngyilkossági kísérletig kellene elmenni, hogy végre komolyan vegyenek? Valaki aki hasonló cipőben járt és tudtak rajta segíteni, vagy szülők akiknek a gyerekük így járt, kérem segítsenek!