Merevedési zavarral hova forduljak és mit tudnak velem kezdeni?

- Andrológus szakorvos.

- Urológiai kivizsgálás.

Ha nem szervi a baj, akkor lehet, hogy pszichológus, vagy szexuálpszichológus is szükséges. De ezt az orvosok jobban tudják.

Így van, kivizsgálás, ahol megállapítják: szervi -e a baj.

Ha azt tapasztalod, hogy például gyógyszeradás után (ha a gyógyszer nem segít) nem mennek tovább a szervi kivizsgálást illetően, akkor keress másik orvost.

Ma még kevésbé publikus, mert irtó ciki megtudni, de a merevedési zavarok egy nagy százalékáért a pornózás a felelős. Aki meg nem pornózik, de gyakran szexel, pláne gyakori partnercserével, annak hosszú távon szintén kialakulhat.

A továbbiakban, ha olyan is olvassa ezt, aki érintett a dologban, annak tudnia kell, hogy ez egy viselkedési függőség, de lefolyásában, hatásában megegyezik a szer-függőséggel (a pornóban is van "szer", az agyunk által termelt endorfin hormonunk, amely egy természetes drogunk, és hamar kialakulhat a függőség tőle).

Naivan azt hinnénk, hogy ezt a zavart "gyógyítja" az izgató eszközök használata, ám éppen hogy rontja az állapotunkat, rövid távú jótékonynak látszó hatása mellett. A megoldás: a függőségről való leszokás. Ez azonban irtó nehéz. Először is beismerés kell önmagunknak, hogy "függő vagyok", majd önkéntes(!) elhatározás a leszokásra. Azt mondják nehezebb mint pl. az alkoholt abbahagyni. Itt is - mint az alkoholistáknál - vannak már névtelen csoportok, ahová lehet járni, és a problémáinkat másokkal megosztani. Nem az a megoldás, hogy "mostantól már soha többé", hanem napról napra kell harcolnunk önmagunkkal, és a következő napot átvészelni. Ugyanakkor sokáig fenyeget a visszaesés réme, ugyanis elvonási tünetek jelentkeznek (nyugtalanság, idegesség, feszültség), amelyre éppen azt gondoljuk, hogy az segít meg minket, ha belekezdünk abba, amiről leszokni akarunk. Embere válogatja, de átlagosan kb. 30 nap az, amit nagyon nehéz kibírni. Sokaknak segítség is kell hozzá. Aztán már egyre könnyebb. Ám soha nem mondhatjuk azt, hogy "mostantól nem vagyunk függők". A függőségünk megmarad ugyan, de könnyen ellen tudunk állni. Ha ez nem sikerülne, piszkosul hamar megtörténik a visszaesés. Egy életre szóló feladat ez, bármily függőségről van szó.

Megemlítem, hogy másfajta zavarokat eredményez ugyan, de napjainkban rengeteg viselkedési függőségben szenved a fejlett nyugati világ. Köszönhetően a digitális technikának, amelynek helyes használatához még nem szoktunk hozzá. Az ismert játékfüggőséggel együtt a vásárlási, a YouTube-ozási, TikTok-ozási, Chat-elési függőség mellet tucatszám találhatunk ilyeneket, amelyektől leginkább a tevékenységi "bénultságunk" alakul ki, azaz eltunyulunk, és a nehézséget, az erőfeszítést igénylő feladatainkat egyre másra halogatjuk, s úgy érezzük nincs kedvünk éppen hozzá, bár a vágyunk nagy arra, hogy megtegyük. Ez a dopamin rezisztencia jelensége, amely a függőknél általánosan megjelenik, és hátráltatja a normális életvitel. Korunk legsúlyosabb problémája ez, és nem is gondolnánk, hogy ennek a felülről való, diktatórikus kezelése áll napjaink érthetetlen történései mögött. Vannak akik szerint ezen eszközök lerombolása vezet célra, és a szomszédban is ez a kísérlet zajlik.