Akiknek volt gynecomastia műtéte: Milyen tapasztalataitok vannak?

Egy életre megcsonkítottak és elcsúfítottak. Erre teljesen ráment a szexuális életem, amit 25 éve képtelenség volt elkezdeni a furcsa feminin testalkatom miatt.

Mikor a szexuális életem tönkretételéért perre akartam menni, akkor a karrieremet is tönkretették egy nyílt bvzizós akcióval, és mivel már régóta nem lehettek kapcsolataim így nem tudtam a jogaimnak érvényt szerezni. A helyi klerikalista titkosszolgálat megvédte a szexuális csonkító apparátust. Csaknem 20 éve munkanélküli diplomás és nyíltan politikai üldözött, szexuális és szociális nyomorék vagyok.

Ezt épelméjű ember megcsináltatná magának, ha nem baxná át 3 orvos?

[link]

Az enyém rosszabbul nézett ki, csak kb 25 évére rá néz ki ehhez hasonlóan, mert már behíztam a melleim helyén kibányászott formátlan gödröket.

Azt hazudták hogy csak a felesleges szöveteket ( értelemszerűen zsírt) operálják le, de ez helyett azt vágták ki, amire a legjobban kellett volna vigyázniuk - a mellmirigyeimet. Gyakorlatilag az egész életemet tönkretették...

#8

1. Egy megcsonkított mellet nem lehet helyreállítani - egyszerűbb lenne télikabátban baxni. (Nem vagyok olyan idióta, mint a transzszexuálisok, akik például azt állítják "a nemet meg lehet változtatni, faxból teljes értékű pinát és vice-versa lehet szabatni.)

2. Egy vezető klerikálfasiszák által szétsározott társadalmi státuszt nem lehet helyreállítani, mert ahhoz alapból cca. kétmillió eurónyi kártérítést kéne kiperelnem egy vezető maffiarendszerből (már csak a munkaerőpiacról való kizárásért is). Valószínűleg már a perlekedés elején meggyilkolnának, vagy "véletlenül" elhaláloznék szívinfarktusban - mint ahogyan az elégedetlenkedő személyekkel az rendszeresen meg is történik.

3. Közben erősen középkorú lettem és pl. a karrieri rehabilitációmhoz is minimum öt év lenne egy rendesebb doktori cím megszerzésére. Mivel vidéki vagyok, így ott kéne hagynom a megszokott környezetemet ahol még el tudom viselni az életfájdalmamat, és fel kéne költöznöm egy nagyvárosba (vihogó, szép testű, jómódú fiatalok közé, akik az élettől erőfeszítés nélkül mindent megkapnak), ami óriási pszichikai teher lenne a számomra. A karrieri sikerem megcsinálására 30 év helyett maradna maximum 10 évem, és a konzervatív akadémiai környezetben nem néznék jó szemmel ha fiatal partnereket vásárolnék magamnak - öreg testtel és félmerev faxal. Mindig is elveim ellen volt, hogy fizessek a szexért, és még küzdjek meg azért, hogy mocskos prostituáltakat és a stricijeiket kitartsam - ugye? Mikor és hogyan élvezhetném a munkám eredményét?

5. Számomra az egyetlen siker az volna, ha elevenen megnyúzhatnám azokat, akik ezt velem tették, de az soha nem lesz legális - így legálisan az emberi méltóságomat sem szerezhetem vissza.

6. Tegyük fel, hogy minden anyagi támogatást megkapnék, és tíz évnyi kemény munkával felépíteném a karrieremet, melyet már fiatalkoromban teljességgel megszolgáltam. Ekkor már az összes bőnöző halott lenne, tehát elégtételt semmiképp sem vehetnék. Vén faxként mihez kezdenék a sikeremmel? Rám gerjedne valaki egy-két tudományos elismeréstől? Önmagamért és a testemért már soha senki nem fog vonzódni hozzám.