Az ilyen embernek fontosabb a meccs, mint az élete?

Minden meccsen kihajtja a belét, a második félidőre ki van fáradva, mindig a térdén támaszkodik és ekkor többször is elkezd köpködni (na, ezt nem tudom megérteni mire jó). Meg azt is szokta, hogy leguggol és úgy köpköd és látszik nagyon hogy már nagyon ki van, de amennyire csak tud, hajt egészen a meccs végéig. Mit gondoltok erről? Hogy, ha már lassan a halálán lenne, akkor is csak hajtana? Mire vezet ez hosszú távon?