Amikor valakinek leesik a vércukra, azt a túlzott inzulin termelődés okozza, vagy valami más?

Én arra gondolok amikor a cukor túlzott inzulintermelést okoz. Ez a diabétesz előtti állapot s ha helyesen kezelik akkor a diabétesz nem, vagy később alakul ki.

De magát a folyamatot nem értem.

Eddig azt hittem, hogy a szervezet ilyenkor allergiaszerűen túlreagálja a cukrot, túl sok inzulint termel ami túl sok cukrot bont le.

De mélyebben utána olvasva valami mást valami bonyolultabbat olvasok. Olyasmit, hogy az inzulin nem lebontja a cukrot hanem lehetővé teszi, hogy bejusson a cukor a sejten belülre, azonban a sejt receptorai sérültek s emiatt nem jut be a cukor. Pontosabban lassabban jut be. A szervezet meg csak emeli és emeli az inzulinszintet így oldja meg a helyzetet. Ez azonban hosszútávon a hasnyálmirigy tönkremenetelét okozza, valamint gyakran túl magas emiatt az inzulinszint s ez pedig méreg a szervezetben, s egyéb problémákat okoz, főleg hosszútávon.

Azt nem értem, hogy ilyenkor miért esik le végül a cukor amikor nem kevés hanem épphogy túl sok az inzulin. Eddig azt hittem, lebontja valamivé (akkor is kérdés hogy mivé) de most nem ezt olvastam. Akkor a sejten belülre kerül végül a cukor a vérből de annyira hogy ott kevés marad? vagy ennél is bonyolultabb?

Igazából azt a folyamatot próbálom megérteni, amit ajánlanak cukorproblémás embernek, hogy tartson magánál kockacukrot s ilyenkor egyen kettőt.

Azt a folyamatot akarom megérteni, hogy ha a cukortól esik le a vércukor (mondom nem a diabetesről van szó hanem a kérdésben szereplő inzulin termelésről, inzulint termelő szervezetű emberről) s ez a "cukor leviteli folyamat" tart helyes e akkor enni cukrot? Nem akkor kéne e enni amikor a leviteli folyamat véget ért s a szervezet már a cukor visszanyerésével foglalkozik? S akkor ezt segítve fogyasztani cukrot. Hogy lehet ezt jól belőni?