Ha felmászok a Lánchíd tetejére öngyilkossági szándékkal, de tegyük fel, hogy nem jön össze, akkor mi történik?

Ha nem tudsz úszni, és beleugrasz egy viszonylag mély folyóba, akkor ha csak nem tudsz vízen járni, akkor boritékolható, hogy megfulladsz.

Kimennek lebeszélnek, sok ember elkíván majd a búsba, hogy miért csinalod a szinhazat, és miért nem hagyod őket haza menni.

Pszichiátria: az biztos, hogy bevisznek. Ha peched van még a kivonulás költségét is neked kell megfizetni...

Jönnek a rendőrök, tűzoltók mentők, talán a helikoptert is kihívják. Sok benzint és kerozint megetetsz az egységekkel. Biztosan túlélnéd, mert nem magas a híd max összetöröd magad, s nyomorék leszel, akkor meg mi nekünk lesz rossz, mert kiesel a munkakörödből és az adónkon fognak gondoskodni rólad. Első körben meg bevisznek egy közeli tébolydába, mert az az eljárás (sok ilyen esetet kellett ápolnom, érfelvágás, kocsi elé ugrás, sőt még volt, aki a vonat elé ugrást is simán túlélte nagyobb törésekkel, de nem nyomorodott le csak a karja félig).

Ha nem ugrasz le visznek a leszedés után a zárt osztályra és a pszichológus is megkörnyékez napokig, hetekig és gyógyszereket ír fel, nyugtatókat és korlátozásokat kapsz (csak munkába mehetsz ki a zárt osztályról, ha nem vagy közveszélyes, a munkáltatódnak is jelentik ezt és úgy fognak kezelni).

Összegezve ennyi. Én tavaly akartam öngyilkos lenni, mikor vagy egy évig nem volt munkahelyem, otthon éltem a család nyakán. Egy reggel kimentem a vonat elé, legalábbis kiakartam komoly szándékkal ugrani, de nem tettem meg, végül lett munkahelyem és egy férfi az életemben, ez a két dolog húzott ki. Mikor kimentem a vonathoz hosszú órákat ültem az egyik ligetben, majd a sínekre léptem, biztosra akartam menni, sok vonat elment azon a napon, de mikor készen álltam komolyan leugrottam a sínekről, pedig részegre ittam előtte magam, hogy ne érezzem (megittam egy üveg sört és vagy 4-5 felest miközben vártam, ha nem többet). Hála istennek senki nem látta ezt a hülyeséget. A sínre tettem előtte a nyakam kb félórát ott feküdtem, felocsúdva eszembe jutott, hogy a magyar vonatokra tolólap van szerelve, amit fennhagynak egész évben és bevillant milyen látvány lesz, ha megmorzsol, utána hallottam, hogy messze kürtöl a vonat, felültem először a sínre, majd a kettő sín között elkezdtem botorkálni, örökkévalóságnak tűnt és, akkor ugrottam le a sínről, mintha valaki, vagy valami lelökött volna (szerintem csak a test túlélése kapcsolt be). Az árokba gurultam, nem volt mély, nem kakáltam/pisiltem be, egy kis sánc volt a hó ellen, az egyik fa felfogott és úgy két méterre húzott el a vonat vagy közelebb! Nagyon kalapált a szívem és, akkor olyan józan lettem, mint még soha, hiába ittam le magam durva dolgokat éltem át ott abban a pillanatban, szellemileg valami megváltoztatott azon a napon. Utána hazamentem, azóta nem iszok alkoholt, előtte se voltam alkoholista, de az az eset nagyon durva volt (részegre ittam magam, hogy megtegyem).