A mizantróp emberek tulajdonképpen aszociálisak?

Nem hinném, hogy ez erősen összefüggne, bár értem, ha ezt gondolod. S kérdés, hol húzzuk meg a határt, ki a mizantróp? Én fiatalon annak tartottam magam s azóta csak több okom van rá, hogy utáljam ezt a szerencsétlen fajt, DE alapvetően pozitívan állok az emberiséghez (épp csak tisztelni nehéz alapszinten túl), drukkolok neki meg minden.

Mivel roppant verbális vagyok, nem lehet teljesen aszociális, de szeretem azt a majdnem-remeteéletet, amit élek. Nem szeretek embert látni, ha nem akarok, akkor sem, ha kinézek az ablakomon. Ez itt teljesül is :)

Könnyen elbeszélgetek az emberekkel, de nehezen kapcsolódok hozzájuk. De ez is inkább a gyerekkori magány s a személyiségem, különbözőségem miatt lehet, nem a mizantrópia miatt.

Egy extrém mizantróp ember, aki egy az egyben rühelli az emberiséget, együtt és külön-külön is, az szerintem esélyesebb az aszociális létre, de ekkor is lehet, hogy a szocializálódásnak van valami szerepe nála (pl. alátámasztani azt, amit úgyis tud, hogy az emberi faj elég fejletlen és gyarló. vagy mit tudom én? annyi okunk lehet másokkal lenni).