Mit mondtok arról, ha azt mondom, hogy engem felizgat és vonz az orvosi vizsgálat?

Egy kérdésre válaszoltam, és ennek kapcsán jutott eszembe a dolog. Valahol valaki kérdezte, hogy volt e már olyan iskola vagy üzemorvosnál, ahol telejsen vagy egy szál alsóra kellett vetkőzni. Mert sajnos én nem és ez adta az apropót a válaszhoz.

Én annyiból sajnálom, mert van bennem egy nem kért, nem tudatosan eldöntött, de létező perverzió, hogy imádom, ha orvos vizsgál, minél kiszolgáltatottabb, minél meztelenebb helyzetben. Ha munkahelyet váltottam, az üzemorvosi vizsgálat előtti napon már szinte nem aludtam semmit, olyan izgatott voltam, reménykedtem és mindig csalódtam. Üzemorvosok max kikérdeztek csak, vagy vérnyomást mértek. Pedig engem izgat a vizsgálat. Tehát én személy szerint örültem volna ha teljesen le kell vetkőzni.

De természetesen megértem azokat, akik szeméremérzetét ez sértené és nem vagyok általánosságban vetkőzéspárti, csak magamra nézve.

És állok elébe, ha szét leszek oltva az aberrációm miatt, nem tehetek róla. Senkinek soha nem okoztam vele semmilyen kárt vagy problémát. Tehát csak elszigetelten élem meg ezt a nem választott, de meghatározó tulajdonságot.