A kollégium nevű pokol után ti rögtön albérletbe tudtatok költözni egymagatok, vagy párral mentetek, ismerősökkel, stb?

Mi négyen laktunk egy szobában, és nagyon jól megvoltunk három évig. Negyedik évben ketten férjhez mentek, mi meg ketten nem akartunk másokkal lakni, kerestünk egy kétágyas albérleti szobát. Elég drága volt, a fűtésen meg a kaján kellett spórolnunk rendesen.

Nekem sosem volt pokol a kollégium, szerettem ott lakni. Pedig előtte, mivel egyke vagyok, sosem kellett másokkal osztoznom, és az otthoni szobám jóval nagyobb, mint a kollégiumi, amiben hárman-négyen "nyomorogtunk". Én szívesen maradtam volna koleszban, de ki kellett onnan költöznöm. Utána albérletben laktam, mindig olyan helyen, ahol egy szobát béreltem. Pesten ezt pár éve alkalmazotti fizetésből még meg lehetett tenni, most már nem lehetne, mert amit alkalmazottként kerestem, annyiba kerül most egy szaros szoba. Most vidéken élek a férjemmel, itt elfogadhatóak az albérletárak.