Milyen hozzáállás ez a országos mentőszolgálattól?

Na és lett valami? Nem.

Még az is lehet, hogy ők jobban tudják, mikor kell egyből menni.

Sajnos ez a helyzet - pocsék. De mondhatnám azt is, hogy az eü. kezd összedőlni.

Nincs orvos elég. Akik vannak, vagy szent őrültek, vannak akik esetleg valahogy még ittmaradnak az országban a gyakorlatszerzés céljából vagy tökhülyék, alkoholista idióta kriplik. Vagy már idősek és nincs kedvük-lehetőségük változtatni a helyzetükön. Ők csak simán megkeseredettek. Ápolók? Ugyanez. Mentők? Ugyanez.

De azért legyünk tárgyilagosak: a mentőszolgálat - a nevében van benne - ment. Nem kétségbeesett vagy hisztis anyuka fogja eldönteni, hogy kell-e mentő vagy sem, hanem orvos. Már, ahol egyáltalán hajlandó kimenni és nem telefonon távdiagnosztizál és hívat mentőt az esethez. (Mint ahogy Budapesten szokás.)

Leestél a magasból? Mentő. Cafatokra rágott egy kutya? Mentő. Lelőttek, megszúrtak, baleset ért - mentő. De az, hogy úgy gondolod, hogy súlyos az eseted, az még nem indok. Minden nap van háziorvos, vagy orvosi ügyelet, ahová a „súlyosan beteg” delikvensek nem hajlandól elmenni. Mert ott sorba kell állni. Mert messze van. Mert akkor lemarad a sorozatról a tévében... Az a „három napja kezdődött” szöveg arra utal, hogy tulajdonképpen az illető magasról tesz saját magára. Akkor meg minek a sietség?

Fél óra alatt értek ki? És ez szerinted sok? Mert nem a riasztástól, hanem az aggódó anyuka megmozdulásától számított időt veszünk - ugye? Mégis, nem voltak előzmények? Semmi? Egyszerrre csak összesett a kisgyerek és lett negyvenfokos láza öt perc alatt? Addig senki nem vett észre semmit? Ez nem így működik.

Tényleg sok esetben indokolt a mentőszállítás, de ezt nem a delikvens dönti el. Elméletben.

Beütötte a könyökét? Mentő. Szálka ment az ujjába? Mentő. Ráfröccsent a forróvíz? Mentő. Beszakadt a körmöcskéje pedikűrkor? Mentő. Ez van sajnos.

S azt ne mondja senki, hogy egy állapotromlásnak nincsenek kezdeti jelei. Vannak, csak senki nem figyel rá.

Egy órát vártál, hogy elszállítsanak? Mégis, egy óra tíz perccel előtte csuklottál össze akut hassal? Addig semmi?

És nincs mi van ha... Mi van, ha a megbetegedett gyermeknek az anyukája odafigyelne a gyerekére? Mi van, ha nem is annyira sürgős az eset - nyilván nem belgyógyász gyermekorvos az anyuka. Mi van, ha elvitte volna orvoshoz és nem várt volna vele a súlyosbodó állapotig? Mi van, ha megkérdeznénk az orvost, a mentőt, a befogadó kórházat is, hogy mégis mi is volt a gond? Mert erről nincs egy szó sem.

Ilyen a hozzáállás az egészségügyben: kezd elég lenni abból, hogy önjelölt doktorok jajveszékelnek minden apróságon és követelnek ellátást. Kétségtelen, hogy egyre több az idokolt eset, de arányaiban elenyésző a vaklárma mellett. De azokat is el kell látni, legfeljebb nem jut ellátó egy valóban beteg kisgyerekre, vagy éppen egy akut pankreatitiszre.

És senki nem mossa a kezét - lehet örülni hogy még ez is van.