Valaki átesett már endoszkópos műtéten?

Mitől félsz pontosan?

Endoszkópos műtétem még nem volt, de volt már tályog műtétem, vakbél műtétem, sérv műtétem, missed ab-om. Anyukámat is műtötték már egy párszor, jövőhéten is fogják.

Szóval tapasztalatom van már műtét terén. Én kimondottan élvezem is, bár az ébredés nem túl kellemes.

Ébredés után nagyon szomjas szoktam lenni. A nagyon szót nagyon tudnám fokozni! Tehát borzasztóan szomjas szoktam lenni. És persze ilyenkor nem szabad inni. Ekkor jön jól egy rokon, szobatárs, aki esetleg egy nedves törülköző csücsköt ad szopogatás céljából. Vagy van olyan hely, ahol a nővérek már oda készítenek egy bögrét, amiben egy fa pálcikára van csavarva egy kis géztekercs, amiből ki tudsz szipákolni egy kis vizecskét. És ilyenkor a műtét helye, mármint a seb is fáj egy kicsit, de az nem vészes. Én ilyenkor (műtétek utáni) esténként nagyon jókat szoktam aludni a kórházakban.

Azt viszont be kell, tartani, amit a dokik mondanak, hogy előző nap mikortól nem lehet enni, inni.

Egyszer volt, amikor műtét közben és után kaptam ilfúzióban sóoldatot, azaz vizet. Na ekkor nem voltam szomjas.

Én a legrosszabbul az infúziókat viselem. Mármint nem azt amikor folyik belém valami, hanem hogy az infúzós tű bennem van néhány napg. Nem szeretem, ha valami idegen dolog van a testemben. Valahogy zavar.

Ha van még kérdésed, szívesen válaszolok.

Mikor műtenek?

Az éjszakai "dolgaidról" a szobatársaidnak mindenképpen szólj. És szerintem nem árt a nővérnek is megemlíteni. Az altató orvos műtét elött fel fog keresni és megbeszéltek minden félét. Lehet, hogy neki is megemlíthetnéd.

Ne aggódj, nem lesz semmi gondd!