Miért elterjedt még mind a mai napig a rutinszerű lázcsillapítás indokoltságának tévhite?

A szakmai irányelvek alapján a láz önmagában egyáltalán nem veszélyes, és a lázcsillapítás csak akkor indokolt, ha a közérzet javítása a cél. Innentől látszik, hogy a különböző fizikai lázcsillapítási módszerek egy rendkívül kellemetlen élményt jelentenek a betegnek indokolatlanul.

A kurrens állásfoglalás az, hogy a lázcsillapítást a beteg közérzete alapján kell eldönteni, és a lázcsillapításnak közérzetjavító célja van.

[link]

Miért elterjedt még mindig az a tévhit, hogy a lázat mindenképpen csillapítani kell? A szülők, hozzátartozók sok esetben nem tudják elfogadni, hogy néhány betegség esetén a várakozáson és a folyadékpótláson kívül igazából semmit nem lehet tenni és valamiféle indokolatlan pótcselekvéssel akarják levezetni a feszültségüket?