Elalváskor a legtöbbször egy fantáziavilágba szoktam magam képzelni. Más is van így?

Ez egyfajta meditáció, sajnos nekem nyitott szemmel is megy, szóval az út felére nem emlékszek, utána szoktam örülni, hogy nem csapott el egy kocsi sem.

Èn is így szoktam elaludni. Ott vagyok egy szép világban, virágok, napsütés, boldogság. Azok a képek amit szeretnék a jövőben, bizonyos emberekkel. Régebben sok rémálmom vt, akkor "szoktam" rá.

Az tényleg szép és megnyugtató. Ha odaképzelem magam, én is tünde vagyok, nem ember. De nekem a roxfortos hangulat is bejött. Vagy csak szimplán kreálok egy nyugalmas tájat magamnak pl. a buszon, ahogy bambulok kifele.

Hát, én ennek a "dark" verzióját nyomom. 13 éves lány vagyok és a világom kis főszereplője legtöbbször egy meleg fiú. Esetleg férfi, ha már felnőtt. De mindig"újraéled" (ennek megvan a maga története) ja és azon alapul az egész, hogy addig éled mindig újra, amíg végre egyszer nem lesz normális élete, mivel mindig irreálisan balszerencsés, kínzott stb. Néha még a középkorba is visszamegyek, hogyha olyan kínzásokhoz van kedvem, de volt már HP-s"korszak" is. Júniusban lesz egy éve, hogy ezt majdnem minden este és amikor csak van időm, "nyomatom"