Miért kell mindig pisilni/vizelni hazaérkezéskor?

Ez egy iszonyatosan régi kérdésem már, évek óta, és évek óta "kutatom" is a témát magamban is, meg körülöttem is, és odáig már eljutottam, hogy a vizelési kényszer (pláne, ha visszatarthatatlan) alapvetően lehet bakteriális vagy vírusos fertőzés (de én biztosan nem erről beszélek), illetve ha egyáltalán vizelettartási problémája van valakinek (hiszen nekem konkrétan néha annyira kell, hogy képes vagyok akármennyire is rohanva egy cseppet be, vagy néha még többet is...), akkor az alapvetően lehet szervi vagy lelki baj.

Mindenféle önvizsgálatok során már megfejtettem, hogy biztosan nem szervi (izomgyengeségi) problémáról van szó (pláne, hogy néha jön-megy a szélsőséges kényszer, pl. ha vmi eltereli a figyelmem, akkor nem is kell), hanem egyértelműen lelki, azt is megállapítottam már magamtól, hogy ez is csak egy ösztönszükséglet, ergo a gyermeki énemmel van összefüggésben, mintha a bennem élő gyermeki ösztönlény énem így fejezné ki, hogy nem kap elég figyelmet tőlem (oké, ez csak egy elmélet), de valahogy biztos vagyok benne, hogy ezzel szinte mindenki így van, mármint az, hogy hazaérkezéskor wc-re kell menni, az egy viszonylag mindenkinél előforduló dolog. Erre vonatkozik a kérdésem, hogy miért?

Nekem az jutott eszembe lehetséges válaszként erre, hogy tán mint az egész nap lakásba zárt kutya örül annak, amikor a gazdái hazaérkeznek, úgy örül a bennem lévő ösztönlény is, hogy végre otthon, édes otthon, de méghozzá ilyen türelmetlenséggel. De vajon miért?

Tudom, hogy ha én már megfejtettem magamban, hogy lelki probléma, akkor forduljak lélekturkászhoz ezzel, de igyekszem inkább magam megfejteni, és így kezelni is magam, pláne ilyen kínos kérdésben... ;)