Vannak itt bulimiás sorstársakat, akik már jobban benne vannak ebben az életstílusban és szívesen üziznének?

Nekem egy barátnőm az volt (szerencsére csak volt). 13 évesen kezdte. Nem volt megelégedve az alakjával, mert így nem tetszett a kiszemeltjének. Mikor csúnyán visszautasította aznap kezdte hánytatni magát. Enni többet evett, de mindent ment is kihányni. Nekünk nem mondta el csak azt vettük észre, hogy egyre soványabb, és soványabb. Gyanakodtunk a lányokkal mivel azt is észrevettük, hogy miután eszik mindig kimegy mosdóba. Egyszer követtük és hallottuk, hogy mit csinál. Aznap beszéltünk vele. Elmondta mióta és miért csinálja. Sok hónap után elérte, hogy 167 centijéhez csupán 29 kg társuljon. Mindennap szédült, de elmondása szerint már fel se tűnt neki. A suliban többször is elájult, összeesett. Állóképessége teljesen elveszett. Eddig nagyon jó futó volt, utána már fél kör után is kifulladt teljesen. A fogai a sajtó teljesen sárgák lettek, kihullottak. Haja vékonyszálú lett, arca beesett. Nagyon csúnya lett az eddig szép barátbőmből. A szüleinek amint megtudtuk persze rögtön elmondtuk (még mielőtt ezek lettek volna vele, amikor először mondta "csak" 35 kg volt), de a pszichológus akkor már nem tudott hatásosan segíteni, pszichiáterhez kellett vinni mindennap. Végül sikerült felhagynia ezzel a "szokással", de most így 3 évvel később is csak 40 kg-os sikerült felhíznia magát (de azóta már 180 cm), és persze a fogait nem lehetett megmenteni. Az állóképessége se a régi, még koncentrálni se tud annyira.

Ne tégy ilyet soha, ne kerülj ilyen helyzetbe!!