Tudtok olyan helyet, ahol a gyógypapucsokat (Batz, Scholl, stb) szabadon lehet felpróbálni, és nem olyan kis üzlet, ahol az eladónő türelmetlenül várja, hogy válasszak már és vásároljak is, ne csak próbálgassak?

Nem az üzlet baja, ha nem vagy elég határozott. Sehol nem elvárás, hogy vásárolj, ezt te érzed így. Felpróbálhatsz bármit, járkálhatsz is benne, és ha nem tetszik, megköszönöd az eladó segítségét és közlöd, hogy nem kéred a papucsot. Ebben semmi szégyellnivaló nincs. Egyszerűen nem vagy elég határozott, nincs elég önbizalmad, ezért szégyelled.

Amúgy Reno.

Nem akarja, hogy vásárolj. Ha vennél valamit, és be kellene pötyögnie a pénztárgépbe, meg lehúzni a kártyád, akkor az lenne a baj. Nem az a baj, hogy nem veszel semmit, az a baja, hogy ott vagy, na meg az, hogy neki ott kell lennie, és utálja. Egy ideális világban a bolti eladó szakma nem hiába szakma. Emberekkel kell kapcsolatba lépni, tudni kell eladni, és a nem vásárló vevőt is úgy útjára bocsátani, hogy vissza akarjon térni.

A mai bolti eladók jobb híján ott lévő, máshonnan kihullott, útjukat kereső nők (mindig tisztelet a kivételnek). Utálják az egészet, a helyet, a munkát, és igen, téged is. Elenyészően kevés a profi kiszolgálással működő bolt.

Ezt írod:

"Ilyenek a magyar kis üzletek. Nekem mi közöm van hozzá, hogy nincsen elég forgalma. Talán az éhségtől ilyen ideges"

Ez a jó hozzáállás. Te nézd a magad érdekét, ő meg szenvedjen csak. Melegben van, pénzt keres, csak túléli, hogy te papucsot próbálsz. Ne csinálj belőle ügyet. Azt meg végképp ne érezd, hogy azzal zavarod őket, hogy nem vásárolsz. A szakma része, hogy nem mindig sikerül eladniuk cuccokat. Aki így szolgál ki, az amúgy is elsősorban magának köszönje, ha nem tud eladni és nincs forgalma. Téged ne zavarjon.

A témához: az általad említett márkákból limitált darabszám van nagy üzletekben is, de nincs választék. Kisebb cipősöknél van jobb esélyed, illetve gyógyászati segédeszköz boltokban. Rendelhetsz neten is, persze akkor nem tudod felpróbálni, de vissza lehet küldeni, ha nem jó.