Vannak itthon "anti-tériszinyos emberek? Akik nem félnek a magasságtól hanem pont szeretik azt?

Egyszer találkoztam ilyennel. Egy 10 emeletes ház tetején kellett volna egy antennát behangolnom rezonancia is impedancia illesztés szempontjából.

Viszont azzal volt a gondom, hogy a lift gépház tetejéről nem lehetett elérni a hangolási hurkot mert magasan volt, legfeljebb ha egy kétágú festő létrát tennénk oda, de arról meg azért nem lehetett, mert ott fent két kézzel kellett volna fogni és állítani a műszert és a hangoló hurkot állítgatni, hangoló kapacitást próbálgatni, hogy milyen érték húzza helyére a frekvenciát. Közben két kezes műszerrel GDO-val kellett ellenőrizni, épp mennyire működik a helyén.

Az impedancia hurkot is kellett állítani a létrán állva, és azt SWR mérővel kontrollálni, hogy áll be az optimálisan alacsony állóhullám arány.

Szóval a lényeg a lényeg,

Ott kellett állni egy lettős létra legfelső fokán páros lábbal, közben két kézzel felfelé nyújtózva kellett volna elvégezni a műszeres mérést és a hangolást.

Először megpróbáltam felmenni a létrára, de amikor feljebb kellett mennem mint, hogy kapaszkodni tudjak közben, nem tudtam tovább menni, mert minden gondolatomat az kötötte le, hogyan fogok mindjárt leesni onnan, nem még ott bármire figyelni, bármit tenni azon kívül.

Ezt látva, akinek kellett volna a munka elvégzése, felszaladt a létrán és felállt két lábbal a festőlétra legtetején lévő keskeny fokokra, mindenféle kapaszkodás nélkül. Az volt az érzésem, mindjárt le fog esni onnan, de nem!

Ő kérte a műszert és kérdezte, hogy és mit kell mérni vele, mit csináljon.

Ott fent állt a létra két keskeny fokán és tette amit mondok, felfelé myújtózva, a műszer skáláját figyelve és a szabályzó szervet tekergetve, a teljes biztonság érzet látszott közben rajta. El nem tudom képzelni, hogy csinálta.😲

De végül is jól sikerült az eredmény.