Ez pánikbetegség? Ha igen, meggyógyulhatok belőle orvosi segítség nélkül?

Hosszú lesz, így előre köszönöm annak aki végig olvassa és ennek alapján tanáccsal lát el.

Kb egy éve kezdődött az egész, épp egy fontos vizsgára készültem. Tudtam, sok múlik rajta, kétség kívül stresszeltem. Ismeretlen rosszullét tört rám. Izzadtam, kivert a víz, zárt helyen menekülése kényszerem lett, egyszerűen még egy helyben állni sem tudtam. Nem forgott velem a szoba, vagy ilyen, mégis nagyon nyomasztó érzés volt az egész. Nehéz küzdelmek árán, de végigvittem a vizsgát, illetve az előtte lévő várakozást is, habár nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire nehéz is volt. Végeztem, tökéletes eredménnyel, hazafelé már semmi bajom nem volt. Nem is foglalkoztam ezzel az egésszel tovább, betudtam a stressznek. Napok, talán hetek teltek el utána tökéletesen, mikor egy nap, a buszon tört rám újra ez az érzés. Megint a borzasztó nyomasztó érzés, úgy éreztem mindjárt elhányom magam, késztetést éreztem arra, hogy leszálljak. Akkor még nem tűnt fel, hogy nem is a friss levegőre vágyok, hanem rendesen menekülés érzetem volt a buszról. Mint amikor valaki egy nagyon meleg és oxigén nélküli helyről, beér a megnyugvást adó hűvös és normális helyiségbe. Gondoltam, ez az, összeszedtem valami vírust, más sem hiányzott. Mikor egy héten 2-3x is megtörtént ez, elmentem orvoshoz, akik akkor nem találtak semmit. A helyzet romlott, annyira borzasztóan éltem meg ezeket a rosszulléteket, hogy már ha tudtam, hogy menni kell valahova, már az előtt is jelentkeztek, hogy kitettem volna a lakásból a lábam. Mikor azt hittem beteg vagyok, elküldtek vérvételre, és már mikor reggel felkeltem és tudtam, hogy újra buszra kell ülnöm, jöttek a rosszullétek. Általában hazafelé sosem volt már problémám. Viszont a nyár alatt rosszabbodott minden. Odáig jutottam, hogy buszra már fel sem szálltam, inkább gyalogoltam, illetve már otthon is el kapott ez az egész nyomasztó érzés, ha tudtam hogy egyedül vagyok és ha bármi baj lenne, nem lenne kihez fordulnom, nem lenne aki segíteni rajtam. Senkinek nem kívánok ilyen éjszakákat. Nem csak, hogy féltem az egésztől, hanem rettegtem, hogy újra rosszul leszek. Gondolom ennek következtében, sokszor az is lettem. ( Vagy csak tudat alatt jött az egész?! ) Mivel sokáig nem ismertem be, hogy ez nem olyan jellegű betegség mint amire én gyanakszom, jártam az orvosokhoz heti szinten, ahol végül is meg is állapítottak nőgyógyászati problémákat. Ez egyáltalán nem segített a helyzetemen, mert kaptam egy diagnózist, ami tudtam, hogy létezik, és ennek tulajdonítottam a rosszulléteket. Mivel tudtam, hogy van ez a betegségem, még jobban számítottam a rosszullétekre, amik jöttek is. Majd jött egy fontos dolog az életemben, ami miatt tudtam, hogy meg kell emberelnem magam, tennem kell amit csak bírok, megküzdeni mindennel, ha el akarok érni bármit is az életben. Itt már 90%ig biztos voltam benne, hogy ez más jellegű dolog, mint aminek én hittem, és tudatosan kezdtem el ellene küzdeni. Felszálltam arra a buszra, küzdöttem a menekülési kényszerrel és a nyomasztó érzettel, hányingerrel. Zenét hallgattam, hideg innivalót kortyolgattam, nem mentem olyan ruhában amiben látszódott volna, hogy izzadom. Lassan és fokozatosan egyre többet bírtam. Szereztem egy munkahelyet, kibírtam a stresszes állásinterjúkat, a várakozást, hogy enyém lesz-e az állás. Azóta is dolgozom és egyre jobban élem a mindennapjaim. Ám még nem vagyok a régi önmagam, koránt sem. Szinte mindennap gyomorgörccsel kelek fel, ha el kell itthonról mennem, még ha utána nem is vagyok rosszul egész nap. Utazás közben 1-2 pillanatra előjön még a rosszullét, de igyekszem leküzdeni, és azt kell mondanom eddig sikeresen. Hónapok óta nem kellett semmit sem félbe hagynom egy ilyen rosszul lét miatt. Büszke vagyok magamra miatta, de tudom hosszú út áll még előttem. Újra önmagam akarok lenni, az a lány aki egy egész napot végig utazott egyedül egy barátnőjéhez, eljárt bulizni és élte az életét. Most ezek még ijesztőnek tűnnek, el sem tudnám képzelni, hogy egy discoba zárt helyen, hangos zenével én tökéletesen elengedjem magam, esetleg még alkoholt is igyak. ( Amióta ez az egész elkezdődött rendesen félek az alkohol hatásától ). Viszont nem tudom hogyan tovább. Küzdeni akarok és fogok is! Pszichológust nem tudok magamnak megengedni anyagilag, azt meg nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy pszichiátriai eset lennék, illetve gyógyszerek nélkül akarok újra önmagam lenni. Tervezem a jövőmet, költözést másik városba, szóval az életemet. De az ilyen nagy és ismeretlen lépések kapcsán elkap még a félelem, akár csak most ahogy írom. ( :) )

Ha van valakinek tapasztalata kérem ossza meg velem, szolgáljon az tanáccsal, építőkritikával, vagy épp egy negatív véleménnyel. Köszönöm!