Ilyen fiatalon alkoholista? És menthetetlen lenne? Érdemes próbálkozni?
A párom 24 éves és valószínűleg alkoholista.
Azért mondom, hogy valószínű, mert nem sok tapasztalatom van ilyen betegségben szenvedő emberrel, viszont érte aggódom, meg nem is bírom már sokáig szerintem.
22 éves vagyok. Nem akarok több időt és energiát fektetni ebbe, ha nem látom meg a fényt az alagút végén.
Sörözik.
Napi 4 a max, de ha fáradtan ér haza munkából, akkor 1 is elég, csak legyen. Nem hinném, hogy nagy probléma lenne meló után beverni egy sört, de ez más helyzet.
Ha szabadnapos, én pedig dolgozom, akkor nincs kontroll.
Nyilván nem tudom nyomon követni, és már nem is akarom, de ilyenkor akár egész nap vedel. Azt mondja hogy "kiereszti a gőzt"
Nem tudok, és nem is akarok a gyámja és az őrzője lenni.
Amit teszek érte/értük, azt tulajdonképp magamért teszem.
Segíteni szeretnék, de nem tudom, hogyan kellene.
Fiatal ő még ahhoz, hogy az életét erre tegye fel.
Aggódom érte, mert szeretem, és félek, ha elhagyom, akkor elindul a lejtőn. Az nem segítene, max nekem.
Tudna esetleg valaki tanácsot adni nekem?
Ne szapuljatok kérlek.
Az én párom is ilyen. Sajnos a környezete, családja élete inkább az alkoholról szól. Volt hogy egy héten minden nap úgy jött haza a munkából, hogy nem tudta melyik a bal és melyik a jobb lába.
Mikor kijózanodott leültem vele és megmondtam neki, válasszon, én vagy a pia. Mert ha iszik még a kartávolság is túl közel van ahhoz, hogy rosszul legyek a szagától, a szexről meg nem is beszélve, olyankor undorodom tőle. Adtam neki egy kis gondolkozási időt, másnap ő megígérte, hogy nem fog olyan lenni. Ha együtt vagyunk nem is iszik, néha egy sör, de akkor tudja, hogy aznap nincs szex se.
Megmondtam neki, ha csak egyszer is visszatér régi szokásához engem nem érdekel, hogy gyerekünk lett azóta, mehet amerre lát. Én nem fogok úgy élni mint az anyja, egy alkoholista férj mellet.
Az is hatott rá, mikor megkérdeztem tőle emlékszik-e milyen volt a krumpliföldön bujkálnia a részeg apja elől kiskorában, és hogy ő is olyan életet akar-e nekem és a gyerekének.
Nála ezek a dolgok hatottak.
Szerintem neked is valami hasonlót kellene tenned.
Beszélned kell vele, ha nem akar változni akkor, nincs mese, el kell menni. Ő azt akarja, nem kell azért lelkiismeretfurdalásosnak lenned. Az ő élete, ha elcseszi akkor az az ő baja.
köszönöm mindkettőtöknek!
sokszor bocsátkozott már ígéretekbe, de kis százalékban sikerült csak betartania.
este még leültem vele beszélgetni és azt mondta, hogy nem gondolkodik, amikor inni megy.
megmondta, hogy olyankor nem gondol rám, semmire, csak megy. másnap persze nyalogatja a sebeit, de az ördögi körből nem tud kiszállni.
közös kasszán vagyunk, közös megegyezésből. emiatt.
szerintetek korrekt, vagy egyáltalán elfogadható lenne, ha alkalomadtán megvonnám tőle a pénzt, ha pl. szabadnapos vagyok..hogy ez neki akadály legyen.
lehet, hogy megoldja, lehet, hogy hitelre inna, de az a saját sara lenne, és ha nem fizeti ki a törzshelyén, akkor ő kerül szégyenbe.
Ez lehet megoldás?
Semmi féle képen ne tedd ezt, annyit érnél el vele, hogy jól összevesznétek, és az még csak a gyengébbik változat. Elképzelhető, hogy egy elborult, "nem gondolkozok" pillanatában addig ver, míg menekülsz tőle.
Muszáj kész tények elé állítanod, és ultimátumot adni neki. Ha nem hajlandó, akkor tegye tönkre az életét úgy ahogyan akarja, de téged ne rántson magával!
Rendben, akkor ezt gyorsan el is felejtem :)
Amúgy bántani nem tudna. Lett volna alkalma egy pár alkalommal, amikor nagyon ki voltam borulva és vágtam pár csúnya dolgot a fejéhez, de ő akkor is inkább a falat üti.
A tanácsodat megfogadva, kedves első (utolsó :) ) rövid határidőt adtam és szóban megszületett már az ígéret. Most a várakozás jön, hogy ez tettekben is megnyilvánul-e.
Ha nem, akkor sajnos muszáj leszek elmenni.
Én vagyok a másik válaszoló.
Ha valóban változtatni akar az életén akkor azt akkor is megteszi amikor nem vagy vele. Mert tudja, hogy mit veszíthet. Nem kell mindig a fején állni, nem is lennél rá képes, és ő is nagyon beleunna.
De ez olyan, mint az iskolában a házi feladat, a tanár feladja, de a tanuló lelkiismeretén múlik, hogy megcsinálja-e, vagy nem. Nagyon jól tudja, ha nem teszi meg amit megígért akkor meg lesz a negatív következménye. Itt lép be a képbe a bizalom.
Bíznod kell benne, hogy amikor egyedül van és nem látja a rosszallásod akkor megbírja állni. Ha ez nem sikerül neki, és ugyan úgy folytatja akkor nincs mese, lépned kell. A sokkterápia sajnos a leghasznosabb, de van amikor az sem segít, ha vissza is mész hozzá max 1-2 hét vagy hónapig, utána visszatér az előző állapot. A lényeg, hogy neked is kitartónak kell lenned, különben, ha engedsz akkor nem ér semmit a próbálkozás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!