Ez "soknak" számít? Betegségtudattal kellene élnem?

Felmerült a társaságban, hogy kinek milyen betegsége, tünete van, ahogy "öregszünk". Mindenki mondott pár tipikus és kevésbé tipikus dolgot, aztán amikor végül én is elkezdtem mondani, még a feléig se jutottam, de kerekedett a szemük, és jóformán életképtelennek nyilvánítottak, persze viccesen, nem sértődtem meg. Utána kezdtem el gondolkozni, hogy viszonylag fiatalon tényleg elég sok bajom van.

Gerincferdülésem van, ezt korrigáltuk tornával, de egy idő után ugye minimálisan megmarad. Rossz a tartásom, ebből kifolyólag gyakran becsípődnek az idegek a hátamban, a lapockám-gerincem tájékán, olyankor a fejemet se bírom felemelni.

A vérkeringésem nem az igazi, folyton fázik, hideg a kezem-lábam, még 30 fokban is zokniban alszom.

Az ízületeim fájnak, ropognak, és ha mondjuk megterhelem (dolgoztam diákként nyomdában, és sorjáztam műanyagládákat is), akkor másnap nem bírom behajlítani az ujjaimat, a csuklóimat. (Mindkét könyököm is szokott fájni néha, időjárásfüggő, de azokat eltörtem pár éve, ráadásul egyszerre, mert roppant tehetséges vagyok, így azt nem számolom.)

Könnyen és gyakran felfázom, olykor véres pisiig fajul a dolog.

Bocsánat, de az emésztőrendszerem egy katasztrófa, simán volt, hogy 2-3 napig nem volt nagydolgom a wc-n. Étrendváltással, életmódváltással javítottam a helyzeten, de mindig van itthon guttalax, nehezebb esetekre keserűsó, mert van, hogy más már nem segít.

Gyakran van hányingerem, émelygek, szédelgek. Ez szerencsére ritkább mostanában, diagnosztizálták pár éve a pajzsmirigy alul működésemet, így ez a tünet is enyhült, de még előfordul.

Pajzsmirigy alul működésre gyógyszert szedek, kell is életem végéig. Az étrend és életmódváltás ebben is segített, de a felszedett 10 kilót nem tudom leadni, pedig nem zabálok. (163/65)

25 éves vagyok. A pajzsmirigy a legújabb, ez 3 éves, a többi régről, akár gyerekoromtól kísér.

Mindegyik bajommal voltam orvosnál, szakszerű kivizsgálást kaptam, nem vagyok allergiás, elvileg nincsen étel intoleranciám, tükröztek minden irányból (kellemes volt... ...), vettek egy gallon vért, és semmit nem találtak.

Boldog vagyok, kiegyensúlyozott, kiiktattam a stresszt az életemből. Jó közérzetem van, igyekszem pozitívan gondolkodni. Az állandó L-thyroxin mellé C-vitamint szedek, a többit alkalmanként. Felfázás alkalmával tőzegáfonya teát, walurinal-t, urogint, illetve német gyógyszereket, amik ezeknek a megfelelői (nem egyszerre). Hashajtót alkalmanként, ahogy fentebb írtam.

Nem tömöm magam gyógyszerrel, a kötelező épp elég.

Étrend és életmódváltás: hanyagolom a tejtermékeket, illetve laktózmentest használok. Kiiktattam a stresszt, nyugalmasabb munkahelyre váltottam. Hetente igyekszem sportolni járni, és inkább sétálok, nem autózom.

Szerintetek is sok betegségem van a koromhoz képest, vagy teljesen átlagos? Nemsokára tervezzük a babát, mire számítsak?

Tudok még változtatni valamin? Eddig nem éreztem rosszul magam emiatt, továbbra sem szeretném, csak meglepett a barátaim reakciója, ha még oly vicces is volt.