Mit csinálnak a neurológián? Pszichés gonddal megyek.

A Neurológia Ideggyógyászat, de te szerintem a Pszichiátriára kerülsz.

Kapsz valami kedély javító gyógyszert, meg beszélgetésre számíthatsz, egy pszichiáterrel. Nem lesz elektrosokk, meg kényszerzubbony, nyugi.

Ez valóban pszichés gond.. Kérlek, tegyél fel magadnak három egyszerű kérdést.. Az egyik: Mennyire szereted őszintén önmagadat?, mennyi gondolod hogy hasznos, értékes, érdemes emberi lény vagy?

A másik.. Mennyire érzed hogy az életedet te irányítod, és nem pedig másokat, körülményeket hibáztatsz?

A harmadik: Vannak-e céljaid?

Ha ezen kérdésekre (akár az egyikre) a válaszod negatív, akkor szerintem itt van a kutya elásva.

"Elmebetegség nem létezik csak a felelőtlenség különböző fokai".. Attól vannak negatív érzéseid, amik már annyira súlyosak hogy depresszióban nyilvánulnak meg.. Ami az értéktelenség és a körülményeknek kiszolgáltatottsága (felelőtlenség) érzése okozza szerintem. És szerinted?

Ha ez a gond akkor tudok segíteni..De jobb a pszichológus ő ezeket jobban elmondja, ha érti a dolgát legalábbis.

előző vok..Mi az h nem mondtál semmit? ezt nem vágom..

Gyógyszerek tök marhaságok.. A tünetet lehet oldják de az okot ami a fejedben van nem..

lehet h én csak egy 16 éves fiú vok :) de sokat olvastam a témáról, több éve foglalkozok vele.

Bocsáss meg mindenkinek aki valaha megbántott..Ne másokat hibáztass hanem érezd hogy az életedet te irányítod.. És szeresd magadat.

Csak ennyi.. Nem könnyű koránt sem, de ezzel a negatív érzelmeidet (amik 99%-a vádaskodás, azaz mások hibáztatása a felelősség hiánya, hogy nem te irányítod az életedet nem te vagy a hibás/felelős hanem más) kiküszöbölöd amitől lelkileg egészséges leszel..

Elfogadod magad az jó.. És mennyire bízol magadban és mennyire értékeled magad?

Ahogy én gondolom, sok kritikát kaptál gyermekkorodban (nem a szülők hibája hisz nem tudták milyen hatása lesz, ők jót akartak) ezért nem igen tartod magad becsülendőnek, kialakultak gátló negatív szokás mintáid, azaz félsz és zárkózott vagy, kicsit jobban mint az átlag. Nem tudom ez igaz-e, de ha minden körülmények közt szereted magadat, szereted embertársaidat (MINDENKIT) és mindent akkor byebye félelmek (egy idő után), és csökkennek a negatív érzelmeid (lassan elmúlnak) és a depressziót hírből sem ismered. :)

Amúgy mondd el nekik nyugodtan, most mitől félsz? Ők segíteni akarnak.