Hogyan tudnám megszüntetni a félelmemet?

Üdvözöllek!

Érdekel a korod és csillagjegyed, és az, mit jelent, hogy halhatatlan a betörő? Hallhatatlan? Azt se írod, hogy szerinted meg is akar lopni a betörő? Érdekel, hogy milyen meséket nézel, hisz az is általában érzelmes. Filmeket, dokumentumfilmeket miért nem nézel?

Egyetértek az előttem szólóval, hogy önbizalom probléma a pánik, azzal viszont nem értek egyet, hogy miért pont téged támadnának meg?

Félelmeid sose alaptalanok, figyelmeztet, riaszt, riogat (terel) a sors (vagyis automatikus következmény), hogy letértél a szeretet, önelfogadás útjáról, azaz sorsod elfogadásáról. A szeretet űzi ki a félelmet. Aki sorsát nem fogadja el, az erkölcstelenné válik, ezért áldozattá, tettessé, mert összezavarja magát, más akar lenni, mint ami, lázad, szétesik, haragszik, gyenge, gyáva, ezt kompenzálja erőszakossággal, pánikkeltéssel, sértő megjegyzésekkel, ítélkezéssel, lenézéssel. Szóval, bárki ijesztget, csak a sors keze ő, hogy elfogadhatatlan sorsod/Isten számára gyávaságod..

A japánok úgy hiszik, és én is, hogy nem az az igazán jó, ha valaki fegyverrel, technikával meg tudja védeni magát a banditáktól, hanem az, ha meg se mernek támadni. Ehhez jóvá kell lenni, erkölcsi tekintélyre szert tenni szerintem, bár az izom, erő, ügyesség se rossz, de ettől még lehetsz áldozat.. Folyton küzdésre kényszerítene, ha csak a testi erőben, ügyességben, szuper-biztonságos ajtókban bíznál, sose lenne lelki békéd. Az erkölcs az, ha senkit se nézel le, senkit se ítélsz el, és senkit, semmit se istenítesz..

Az ítélkezés amiatt jön létre, hogy gőgösen azt hisszük, jobbak vagyunk másoknál, hogy mi ilyet/olyat sose tennénk, ez naivság, tudatlanság, illúziókergetés. A gőg, mint tudjuk, az önbizalomhiány jele. Az önutálat egyben halálvágy is, hisz ha nem szereted magad, élni se szeretsz/tudsz...normálisan, tehát haldokolsz, passzív vagy. Önutálatod hiába rejtett, álcázott, bevonzást teremt, mások utálnak majd, bántanak, megtámadnak.

Nem tartod magad vonzónak, ezért azt játszod, nem is kell neked szerelem, szex, érzelem, romantika, társ, jól vagy te egyedül is, vagy futó, nem tartós, nem az igazi kapcsolatokban.., pedig csak félsz a visszautasítástól, sértéstől, megalázástól, erőszaktól, szóval a férfiaktól, mivel tudnak buják, zaklatóak, gonoszak is lenni.

Minden támadó és megtámadott érzelmi és szexuális elfojtó szorongásból, de sértett is, hisz magányos, vagy elégedetlen a párjával. Nem merik kimutatni, de legalább titokban megélni (akár filmek nézésével), komolyan venni érzéseiket, a visszautasítástól félve. A sértett ember ítélkezővé válik, bűnbakot keres, mást okol, azaz mulyának tartja a másikat, vagy/és erkölcstelennek.

Tehát a félelmed jogos, de te döntesz sorsod alakulásáról! Ne ítélj, s nem ítélnek el! Ne ítélkezz, ha visszautasítottak, akkor se, ha gyávák randit kérni, segíts őket gátlásaik leküzdésében kedvességgel, romantikával, illetve tartsd tiszteletben elutasításukat, ha nem tetszel nekik..

Amit a másikban elítélsz, benned is ott van, a gátlás, mely belőle talán már bűnözőt csinált, s belőled áldozatot, de bármikor fordulhat a kocka, belőled is lehet bűnöző, s belőle áldozat, hiába hiszed, hogy nem. Ha meg akarnak lopni (nem írod, így érzed-e), akkor meg olyan valamiben bízol, hogy boldoggá tesz, sikeressé, ami nem, ezt szoktuk elveszíteni, amit istenítünk, túlértékelünk. A gőgös magát értékeli túl, ezért fenyegeti, ijesztgeti a halál, életét akarja elvenni..

Az ajtó átjáró jó és rossz/gonosz között, erkölcs és erkölcstelen között. Nem érzed biztonságosnak eme átjárót, azaz félsz, hogy erkölcstelenül/rosszul döntesz/ élsz, hogy elveszíted erkölcsöd, ha átadod magad őszintén az érzéseidnek, vágyaidnak, és őszintén is beszélsz..

A magunk túlértékelése azt jelenti, hogy azt hisszük, tökéletesnek kell lenni, azaz az emberi lehetőségek túlértékelése ez, de olyan nincs, hogy tökéletes, ezért lenézzük magunkat, megkeseredünk, de ezt az önutálatot másra vetítjük ki, arra, aki zaklatni fog, épp ezért fog zaklatni, mert érzi, hogy lenézzük. Valójában benne megláttuk magunkat, bár nem mindig fogjuk fel..

bocsánat, elírtam:

...segítsd őket..

Még egy kis kiegészítés:

A (jó) sors számára a gyávaság elfogadhatatlan. A gyávaság az, hogy nem mersz szeretni, így csak balsorsod lehet.

Na még:

Hiába lesz valaki címlaplány, szeretet, önbecsülés, sorsával való kibékülés nélkül egyre sorvad, egy idő múlva már a plasztika se segít. Vonzó lány sok van, de együtt érző kevés, ezért sose fogja megkapni az ilyen lány (ember) a vágyott boldogságot, mert az belőle indul ki alapvetően, a maga és mások tisztelete, bármely életkorban/állapotban, ez a lelki béke.

Sorsod az, ami van, és amit bevonzottál, nem az, ami nincs. Azzal a lehetőséggel kell/lehet élni, ami nem hagy hátra tartós/erős keserűséget, vagy mondjuk úgy, több az öröm benne, mint a gond.., bár, ha valaki folyton gondterhelt, akkor az az ő hibája, ítélkező, maga felett is, így örök elégedetlen lesz, bárkivel, bármivel.