Hogyan juthattam el idáig és MIÉRT lettem ilyen? 18 L

Jó nevelést kaptam szerető családban, akiknél jobbat még kívánni sem tudnék magamnak, hívők vagyunk, én is hiszek Istenben, imádkozni is szoktam, de pár éve elkezdtem lesüllyedni és fogalmam sincs, hogy miért. Egyszerűen kényszert érzek arra, hogy elmenjek, berúgjak és csináljam a botrányt magam körül, ami sokszor kikészít és éjjeleket sírok át miattuk, de, ha éppen nem történik semmi, akkor hiányzik már az is, hogy szenvedjek. És most szívesebben bőgnék a teraszon egy üveg vodkával meg cigivel a kezemben valami miatt, mint hogy teljesen nyugodtan itt üljek és olvassak, stb. Most ekkora dráma királynő (rém) vagyok, vagy csak későn kezdem élni a lázadó korszakomat?Tényleg nem értem, hogy mi történik velem és hogy miért lettem ilyen, amikor plüssel alszok, képes vagyok sírva fakadni még egy légy halála miatt is, 1 napnál tovább nem vagyok képes haragudni a szüleimre, nem engedem el aludni a kutyámat vagy a testvéremet jó éjt puszi nélkül, és hétvégén pedig iszok, pasizok, túlzásba viszem a szórakozást, aztán megbánok mindent, sírok, megfogadom, hogy soha többé, és a következő héten kezdődik minden elölről.

(Ahogy ismerem magam meg a kis szétszórtságomat, tuti, hogy valami lényegeset kihagytam, hiába írtam egy kisebb regényt... :D) Szóval tényleg kétségbe vagyok esve, hogy miért, de rossz akarok lenni és élvezni, hogy a padlón vagyok, lent a béka segge alatt, pedig már így is az vagyok...