Ugye nem az amire gondolok?! Ugye nem! :/

Köszönöm a válaszokat!

És hát nem mertem erre gondolni de bebizonyosodott hogy bizony kisbabám lesz!!

Köszönöm szépen:)!

Aranyos vagy!

Hát igazából 18 éves vagyok még csak tehát elég fiatal!

Viszont a barátommal szakítottunk 2 hete pontosan,és ugye kiderült tegnap hogy állapotos vagyok aminek rettenetesen örülök és boldog vagyok mert egy igazi szerelem baba:)

Igen hibáztam,mivel én szakítottam vele,de remélem megért engem és lehetünk mi még együtt boldogak!

Nagyon félek hogy mit fog reagálni ha közlöm vele a hírt,ugyanis még nem mondtam neki el!

De ha megtörtént akkor szívesen leírom nektek hogy mi történt ha kíváncsiak vagytok rá:)

Huu hát történtek dolgok azóta!

Egyébként azóta még nem beszéltem vele,viszont 20.-án találkoztunk teljesen véletlenül egy "szórakozóhelyen" ő a haverjaival és én a barátnőimmel mentem.Gondolván arra hogy egy picit jól érzem magam viszont ez nem így sült el.Ugyanis észrevett az egyik barátja és oda jött hozzám megkérdezni hogy hogy vagyok stb..kiderült hogy Ő is ott van de én megkértem a haverját arra hogy ne szóljon neki hogy én is ott vagyok (gondoltam lelépek és kész).Alig telt el 2 perc a mondatom után és már mögöttem is állt az "exem".Kérte hogy menjek ki mert beszélni szeretne velem,eközben azt sem tudtam hogy mit csináljak próbáltam a pocakomat takargatni de nem ment nagyon ráadásul csak úgy potyogtak a könnyeim hiszen az érzéseim nem múltak el iránta SŐT..!! És kezdte a beszélgetést azzal hogy gyönyörű vagyok és valami furát észlel ha a közelemben van.Szinte szóhoz sem jutottam fel álltam és el akartam jönni onnan,visszahúzott és megkért hogy ne próbáljam leplezni az érzéseimet hiszen ő látja illetve tudja hogy még mindig szeretem ugyan úgy ahogyan ő engem! (De mikor szakítottunk akkor ő pár nappal ezelőtt megkérdezte hogy nem vagyok-e terhes ugyan is tudta hogy én nem szedek fogamzásgátlót és nem is védekeztünk,és én válaszoltam határozottam hogy dehogyis vagyok terhes!)

Aztán nehezen de valahogyan elmondtam neki hogy babánk lesz,nem jutott szóhoz és féltem hogy azért mert kételkedik abban hogy az övé a baba(de ez fel sem merült benne mivel nekem ő volt az első).Örült neki és látszott is rajta viszont megkérdezte hogy miért nem mondtam neki már akkor el amikor kiderült,közöltem vele hogy azért mert azt hittem hogy már nem szeretsz sőt nem is érzel irántam semmit.Butusnak nevezett megölelt nagyon szorosan megpuszilgatott és megkérdezte tőlem hogy ugye nem gondolod azt hogy most te is és én is külön utakon járunk majd,válaszoltam hogy természetesen nem!

Tehát együtt vagyunk és nagyon boldogak mindketten,tervezzük azt hogy oda költözöm hozzá de még ehhez idő kell! :))

Nagyon szépen megköszönök nektek mindent,sokat segítettek!