Hogyan tudom felkészíteni magam a vérvételre?
Most kötelező lesz elmennem. Eddig, ha voltam ( csak egyszer), elájultam. Tudom, hogy nem fáj, eskü meg sem éreztem, amikor legutóbb voltam, de akkor is elájultam. Nem néztem oda, még a szememet is eltakarta, képzletben sétálgattam Párizsban, és mégis. Utána egész nap hányingerem volt.
Olyan is volt, hogy elvágtam a kezem, de nem vettem észre, csak akkor, amikor véletlenül ránéztem, és láttam, hogy vérzika z ujjam. Na, akkor is elájultam...
Szóval, tippek, ötletek, tapasztalatok, valami ? A "nem gondolok rá, nem nézek oda" nem vált be....
én sokáig fóbiás voltam, ájuldoztam, nem jött a vérem stb. Nálam egyrészt az asszisztensnő hozzáállása segített illetve az h előre jelzem hogy én ájulós vagyok, így lefektetnek a vérvételhez.Igy nem szokott baj lenni, ill még pihenek pár percet ha kell - ehhez persze az kell h nekem mindig a háziorvos veszi le a vért, nincs akkora tömeg.Mostanában belgyógyászatra kell járkáljak rendszeresen, a szakrendelőben szerencsére meg tudtam beszélni azt hogy ott sem a "nagy" vérvétel csoporttal megyek (6 éve próbáltam utoljára, végül 5en élesztgettek...) - hanem magának a belgyógyászatnak is van havi kerete h végezhetnek x db vérvételt - ott sincs tömeg , több idő jut egy emberre , nem kell azonnal felállni távozni stb.
Nézni meg persze ne nézd a dolgot.
Illetve igyál sok vizet reggel előtte.
Dettó, ahogy az első. Igyál sok vizet, ez nagyon fontos. Vigyél magaddal szendvicset és csokit vérvétel utánra. A csoki is létfontosságú kiegészítő! Jól jön még a tea, szörp is. (Cukros legyen, az a fő. Kólát azért ne.) Ez megnyugtat.
Ha teheted, kérj meg valakit, aki elkísér. Nem kell, hogy a karjaiban haza tudjon vinni, de biztonságot ad, ha van melletted valaki. Ha semmi sem megy, és nagyobb vérvételre mész, a váróban össze lehet haverkodni az idős nénikkel. Én egyszer az egyiket megkértem, várjon meg (úgysem volt más dolga aznap), ez rengeteg lekierőt ad.
Utána az asszisztensnek mondd meg, hogy ájulós vagy. Le fog fektetni, így veszik le a vért, kisebb a kockázat. Ne nézz oda, fordítsd a falnak a fejed, csukd be a szemed, kövesd gépiesen az utasításokat. Koncentrálj erősen egy repedésre a falon. (Kórházban ilyen mindig akad, vagy ósdi, vacak óra, csattogós klumpa, szakadt köpeny.)
Vérvétel után maradj fekve pár percig. Óvatosan ülj fel, csak akkor menj, ha jól érzed magad. Ott azonnal tea, csoki, szendvics, friss levegő. Ez jó módszer, én húsz ájulást számoltam, mire kidolgoztam, bár visszasírom a tökéletes asszisztensnőt, aki úgy tudott vért levenni, hogy ülve sem ájultam el. (Heim Pál... ott azért tudtak vért levenni.)
Ha nem gondolsz arra, hogy az a te véred, az nem segít? Én csak a saját véremtől dőlök ki, a másétól nem. Vérvétel előtt el szoktam képzelni, hogy az nem az én vérem. Így is rettegek, de már tudok egyenesen járni. Bent erősen a születési időmre koncentrálok (mindig kérdezik, sosem ugrik be). Vérvétel alatt meg nem gondolok semmire, nézem a naptárat a falon.
Más vérétől én se készülök ki, csak a sajátomtól. Az előttem lávők vérvételét minden baj nélkül végig néztem. Persze, inni iszok, és egyedül sem mernék elmenni.
Egyébként ha szólok, hogy rosszul szoktam lenni, mindig lefektetnek ? Mert ez nálnük nem tudom, hogyan lehetne kivitelezhető, amikor legalább tizen állunk sorban egy nővérkéhez, és futószalag szerűen veszik a vért. Egy feláll, a másik ül a helyére...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!