Mi lehet a bajom? (már nagyon félek)

Akkor nem betegséggel voltál, hanem csak különféle tünetekkel, amik miatt betegségre gyanakodtál.

Szerintem a környezeted kellene előbb megvizsgálni, ott lehet probléma, nem az egészségeddel. Mondom ezt először is azért, mert 15 évesen fiatal, egészséges fiúnak kell lenned, másrészt, amikor én ilyen voltam, mint Te, akkor bizony azzal volt gond, hogy utáltam a közeget, amibe jártam (iskola), és otthon sem volt minden fényes és nyugodt. Lelki probléma valószínűbb, mint testi, és biztos vagyok benne, hogy ez vetül ki nálad is, és jelentkezik különböző testi tünetekkel. Gondold végig, minden rendben van-e a környezetedben, mindennel meg vagy-e békélve!

A legfontosabb,hogy ne pánikolj.Ritkán írok erre az oldalra de most úgyérzem meg kell tennem.Nem szeretek róla beszélni de segíteni akarok.Nekem olyan 11-13 éves koromban elég sok gondom volt az életemben...13 éves koromban hasonló tünetek jelentkeztek nálam általában esténként.Nem volt folyamatos.Ilyenkor szívtam friss levegőt,volt,hogy hajnalban mentem le az édesanyámmal sétálni.Mikor először jelentkezett semmi előjele nem volt csak álltam és egyszer csak zsibbadni kezdett mindenem.Az ajkaim is.Szívinfarktusra jellemző tünetek.Nem is voltam ideges nem gondoltam semmi olyan dologra ami előidézhette volna,de mégis ezek szerint volt bennem valami belső/mélyen lévő sérelem/feszültség.A szüleim bevittek a sűrgősségire ott voltam 2 napig a kórházban aztán hazaengedtek és azt mondták nincs semmi bajom.Máskor is jelentkeztek hasonló tünetek csak úgy a semmitől.Többször mentünk kórházba de sose volt semmi bajom.Ki lettem vizsgáltatva számos orvosnál,de makk egészséges voltam,de én szentül hittem,hogy bajom van és nem lesz ez jó,hogy senki nem hisz nekem.Úgy éreztem hülyére vesznek körülöttem az emberek.Mentem terápiára is más gyerekek közé,hogy kezeljék a "Hipohondriámat" később amit én továbbra .A pszichológus is mondta,hogy pszichiátriailag sincs semmi bajom.Aztán ahogy eltelt 1-2 év elmúltak szép lassan a tünetek amik voltak ahogy rendbe jöttek körülöttem a dolgok.Azóta is vannak hasonló tüneteim ritkán de tudom őket kezelni.Tudom úgy érzed nagy bajod van és félsz de a lényeg,hogy próbáld kezelni.Ha sikerül tényleg hipohonder vagy.Az fontos,hogy bizonyosodjatok te meg a szüleid meg arról először,hogy nincs-e semmi szervi bajod.Lehet,hogy el kell menned több orvoshoz de biztosra kell mennetek.Gyakran éreztem régebben úgy,hogy nem kapok levegőt.Ilyenkor az agya az embernek csak arra tud gondolni és megvan az emberben egy kicsit az őrület érzése is.Ilyenkor mindig remegtem is.Fontos,hogy a körülötted lévők segítsenek neked ebben.De mint már mondtam:Fontos,hogy bizonyosodjatok meg arról,hogy nincs-e szervi bajod.A lényeg,hogy te bizonyosodj meg róla .Az nem hinném,hogy érdekel téged,hogy az orvos meg szüleid mit gondolnak.Ilyenkor mikor ezt érzed próbálj lassabban lélegezni és nyugodj meg hátha az segít :).

Remélem tudtam segíteni és remélem nincsen semmi valós bajod.Kicsit össze-visszára sikeredett ez a hozzászólásom mert annyi bennem a gondolat erről,hogy nem tudom leírni értelmesen.Nagyon szeretnék tényleg segíteni!

16/F