Mitől, vagy hogyan keletkezik a tériszony?

Nekem is tériszonyom van. Bár nekem furcsán, mert nem mindenhol. Ha felmegyek egy magas domb tetejére, akkor nincs. Ha egy városi panelbe megyek, akkor van. Nálam a természet az, ami hibátlan :).

Ha sokat vagy lent (pl. kertes ház, vagy 1.-2. emelet), akkor megszokod azt, hogy mindent úgy látsz, ami a valódi mérete, messze van az ég, és talaj van a lábad alatt. Mikor felköltözöl vagy csak felmész egy magas pontra, akkor ott, már szokatlan lesz. És ez kellemetlen szokatlanság: tériszony. Van, aki csak nagyon fél, hogy bármikor kieshet, van, akinek remegnek a térdei, és van, aki hányingert érez (és/vagy hányhat is). Nem más, mint félelem. Egy olyan inger, amit nem lehet hamar ki kiheverni. Később, ha az ember sokszor jár fel, repülővel sokat utazik, akkor már nem lesz, csak egy kicsit kellemetlen, aztán már semennyire. Én, a bordásfal tetején is félek, mert nagyon közel van a plafon :(.