Az anorexia kihat a személyiségre, vagy nem? Bővebben lent.

Szóval van egy kedves ismerősöm (barátnőmnek nem hívnám, lentebb kiderül, hogy miért), aki anorexiás. Fiatal lányról van szó. Nagyon kedvelem őt, sok dologban hasonló a gondolkodásunk, meg a humorunk is, nagyon jókat beszélgetünk, hülyéskedünk együtt.

Viszont van egy dolog, ami hihetetlenül irritál benne, és ami miatt nem tudok rá barátként tekinteni, ez pedig az, hogy nem lehet rá számítani. Mond valamit és később visszavonja (pl. hogy találkozzunk itt meg ott, aztán az utolsó percben mondja le), nem szól, ha nem tud időre kész lenni valamivel (egy suliba járunk és gyakran dolgozunk együtt egy-egy órára), ahogy arról sem, hogy mondjuk holnap ne várjam őt, mert nem lesz bent. Persze utólag mindig megy a sűrű bocsánatkérés, de most már úgy vagyok vele, hogy f.szom a bocsánatba, tanuljon meg szólni. Most is van nála egy pulóverem, amit kölcsönadtam, mondta hogy visszahozza a héten, de persze hogy nem. És nem az a bajom, hogy nem hozza vissza, hanem hogy én számítok rá, ő meg nem szól, hogy "bocs, mégse fog menni".

Szóval a kérdésem lényege, hogy szerintetek ez a betegség jellegéből fakad? Mert hallottam már olyanokat, hogy az anások bizalmatlanok, ideges természetűek, vagy perfekcionisták (rá mind igaz egyébként, igaz nem olyan mértékben, hogy zavarjon). Vagy a személyisége, neveltetése miatt ilyen? Egy anorexiást se ismerek rajta kívül, úgyhogy nem tudom eldönteni. Vannak még furcsa dolgai egyébként, de arra azt mondom, hogy még belefér.

Elsősorban olyanok válaszát várnám, akik szintén ismernek evészavarral küzdőket, vagy közeli kapcsolatban vannak velük.