Miért mondja azt, hogy nem akar panaszkodni, aki folyamatosan panaszkodik?

A legjobb az volt egyszer, amikor egy régi barátnőm azt ecsetelte, hogy neki mennyire szar mert nem talál normális pasit... közben a könnyeimmel küszködtem, mert épp nagyon rossz hírt kaptam.

De Ő észre sem vette magát, csak fújta perceken át a sztoriját. Tényleg mindenki csak saját magával van elfoglalva... :(

1-es vagyok!

Szóval az ember a barátjának biztosan nem mond olyasmit, mint amit az első hozzászólásomban tanácsoltam. (Ezért kár volt lepontozni.)

De valóban vannak emberek (= volt szomszédasszony, volt kolléganő, volt bárhonnan eredő ismerős), akik szinte vadásznak azokra a személyekre, akiknek még nem sírták el aznap a problémájukat, és szinte megszabadulni sem lehet tőlük. És úgy ömlik a szájukból a panasz-áradat, hogy sokszor én is azon gondolkodom, egyáltalán vesz-e levegőt az illető, vagy mikor fog levegő híján össze-esni.

Szóval azért nem kell rögtön egyik végletből a másikba esni, és letámadni azokat az embereket, akiknek már a háta-közepén jön ki valakinek az összes problémája, mert annyiszor végig-hallgatta már. Gondolom, a kérdező is arra kíváncsi, hogy az ilyen embereket hogyan lehet leállítani.

Erre válaszoltam, amit válaszoltam, és azt mondom: Örüljön, aki még nem találkozott ilyen ismerőssel, mert ezt a fajta embertipust tényleg nehéz úgy leállítani, hogy abból ne legyen sértődés.