Műtöttek már valamire? Mire? Mikor? Hogy élted meg?

igen mütöttek.10 éve és 9 éve is.

mellkas mütétem volt,mindkétszer.

hoyg éltem meg?

muszály erösnek lenni ilyenkor,ha van elég eröd menni fog.

16 éves voltam az elsönél,300km re volt a korháza lakhelyemtöl,igy a szüleim nem tudak foylton melletm lenni,csak magamra számithattam.nehéz volt,lelkileg és fizikailag egyaránt.ja és a tetjébe szakmunkásvizsgára készültem épp akkor.

1988-ban 7 évesen vakbélműtétem volt, amikor is a féregnyúlvánnyal együtt el kellett távolítani a jobb oldali petefészkemet. Emlékszem, nagyon rosszul esett, mert odakint szakadt a hó, mindenki hógolyózott meg hóembert épített, én meg bent feküdtem a szobában. :( Azt, hogy mit vettek még ki a féregnyúlvánnyal együtt, nem tudtam, nem is tulajdonítottam neki jelentőséget. (Egyelőre most sem tapasztalom hátrányát, nem tudom, mi lesz, ha belevágunk a gyerekprogramba.)

1991-ben bélelzáródás miatt műtöttek megint. Akkor tanácsoltam az orvosnak, hogy inkább cipzárt rakjon be, így bármikor újra belenézhetnek a hasamba, vágás nélkül. :)

3 évvel ezelőtt volt egy nőgyógyászati kisműtétem, de az csak egyéjszakás bentfekvést jelentett.

Úgy érzem, viszonylag könnyen vettem mindegyik műtétemet, sokat nem is problémázhattam miattuk, főleg gyerekként, mert nem kérték a véleményem, és bár akkor talán rosszul esett, de műtét után mindig jó lett. A mai napig így vagyok egyébként, hogy a rossz után mindig a jót várom. :) Bocs, hogy egy kicsit hosszú lett. :) 27/L

8 évesen a szememet. Nem sok mindenre emlékszem, csak arra, hogy akkor lettem először "szerelmes". Méghozzá az ápolóbácsiba (?), aki felkísért a műtőbe, majd a műtét után a karjában vitt le, mivel eléggé kótyagos voltam (hát nem romantikus?!). Még a nevére is emlékszem, Árpi volt, és olyan huszonéves lehetett. :)

Meg még annyi rémlik, hogy amikor beértem a műtőbe, valami zsínórban majdnem felbuktam, és ott volt vagy 20 ember és mondták, hogy jaj, vigyázzak magamra, meg ne üssem magamat. És a műtőben nagyon hideg volt. Utána feltettek a műtőasztalra, a lábujjamra rácsiptettek valamit, és belenyomtak vmi tűt a bal kézfejembe amiről nem szóltak nekem előre, majd megkérdezte a doki, hogy ugye nem is fájt? Én meg mondtam, hogy de. Utána kérdezte az altatóorvos, hogy szoktam-e nézni űrhajós meséket? Meg se várta, hogy válaszoljak, már nyomta az arcomra a maszkot. Mondta, hogy most játsszunk űrhajósat, lélegezzek a maszkon keresztül. Tudtam, hogy most jön a "gáz", és meg akartam viccelni a dokikat, hogy ébren maradok. Ez sajnos nem jött össze, a második levegővételemre természtesen már nem is emlékszem, bealudtam. :D

A műtét után sokat hánytam, sokáig fájt a szemem és mivel nyáron műtöttek, nem mehettem strandra a fertőzés miatt, de egyébként nem mondanám, hogy megviselt a műtét, sőt, inkább büszke voltam magamra. :)